
Hajnalban már a terepen voltam és mivel az izgalomtól aludni se bírtam, végignézhettem a holdnyugtát.

A nap első sugarai elkezdték melegíteni az idős fák koronáit.

Az ilyen matuzsálemek jó nevelőfái lehetnek a bogárnak. Kocsányos tölgy (Quercus robur L.)

A szarvasbogarak - Lucanus cervus (Linnaeus, 1758) - ideje már leáldozott. Több tucatnyi társát is elpusztulva találtam, jórészt már a hangyák által felaprítva.

A tavaly ősszel talált röplyukakkal teli fadarabok egyike.

E friss repnyílás egy nőstény példányé lehetett.

Az öreg, hőscincérek (Cerambyx cerdo Linnaeus, 1758) által már szétrágott törzseken sok röplyuk van, majdnem minden fán.

Ennyi repnyílás erős populációról árulkodik.

Délelőtt a nap egyre magasabbra kúszott és egyre melegebben sütött, érdemes volt már figyelni a lombozatot.

Egy-egy fa alá állva a felreppenő bogarakat lestük.

Az ágvégekre leszálló bogarakat hosszúnyelű hálóval lehet megfogni, a cserjeszintre ugyanis nagyon ritkán téved le.

Nőstény nagyon ritkán kerül a hálóba. Példányszámuk kisebb lehet, mint a hímeké.




Az első nőstény egyszínű zöld, kékes lábakkal, 18 mm-es testhosszal.

A második vöröses elszíneződésű, kicsit nagyobb (19 mm) példány.

A hímek mindig kisebbek, színük legtöbbször zöld, de néha eltérhet.

Vöröses színű hím.

Kék szárnyfedőjű hím.


A hímek a fák lombja körül repkedve keresgélik a leveleken üldögélő nőstényeket. Ha meglátják, azonnal rávetik magukat és párosodnak.

Más díszbogár is él a tölgy lombjain: a szalagos díszbogár - Coraebus florentinus (Herbst, 1801)

Szintén a hálóba került ez a hím példány.

Napnyugta után még zseblámpával keresgélve a fák törzsén más bogarakra is akadtunk:

Lacon querceus (Herbst, 1784) nevű ritka pattanóbogár.

És a csőszcincér - Prionus coriarius (Linnaeus, 1758) - több példányára is.