A térképen halvány kék satírozás jelöli útvonalunkat.
A szerb-bolgár határon hosszan tartó várakozást okozott a Nyugat-Európából hazafelé tartó török népvándorlás.
Első éjszakánkon egy benzinkútnál a lámpák fényére sok bogár érkezett. A cincéreket ez a Prionus besicanus Fairmaire, 1855 nevű faj képviselte. A képen egy nőstény látható.
Prionus besicanus Fairmaire, 1855. Fent nőstény, alul hím.
Kora reggel Délkelet-Bulgáriában. Az egész napot e területen töltöttük.
A harmatos fűben még bágyadtan pihenő feketelábú szitakötő - Gomphus vulgatissimus (Linnaeus, 1758)
Délelőtt elindultunk a cseresznyefák (Cerasus avium [L.] Moench.) felé, hogy megkeressük azt a csodás díszbogarat.
Nem is kellett sokat várni, hogy az első példányt észrevegyük magasan a leveleken, ahol a reggeli napsütést szívta magába.
Nemegyszer csak a sziluettjét láttuk meg a leveleken.
Messziről csillogó drágakőnek tűnik, amint mozdulatlanul napfürdőzik.
A fatörzseken a röplyukak mellett egy beszáradt példányt is leltünk.
Petézgető nőstényeket csak délután láttunk, amikor a nap már nem fentről sütötte a fákat.
Tojócsövét a nőstény apró lyukakba és repedésekbe próbálta betolni.
Nőstény Palmar balcanica (Kirchsberg, 1876)
A hím nem különbözik, leginkább karcsúsága mutatja nemét.
Méretétől (9-14 mm) függetlenül állítható róla, hogy a legszebb faj Európában.
Egyik természetes ellensége ez a keresztespók (Araneus sp). Hálójában egy frissen elejtett példány volt.
További ragadozója lehet még a fatörzseken előszeretettel vadászó homoki gyík - Podarcis taurica (Pallas, 1814)
Két színpompás hím homoki gyík - Podarcis taurica (Pallas, 1814).
A fák magasabban lévő ágaira is felmerészkedik a balkáni zöldgyík - Lacerta trilineata Bedriaga, 1886
Nevét a fiatalkori mintázatáról, a háton futó három csíkról kapta.
Rablópillék - Libelloides macaronius (Scopoli, 1763) - nagy számban vadásztak a levegőben, bár ez a példány egy fénykép kedvéért lepihent egy fűszálon.
A nap lenyugodtával enyhült végre a nagy meleg.
Hajnalban sűrű páraréteg borította a tájat, jelezve a Marica folyó közellétét.
Az éjjel működtetett fénycsapdára repült ez az orrszarvú bogár, mely a mienkétől eltérő alfajhoz tartozik. Oryctes nasicornis kuntzeni Minck, 1914
Miután elhagytuk Kelet-Bulgáriát, a fővárost kikerülve a Rila-hegység mellett folytattuk utunkat délre.
Kresna városa előtt egy vendéglátó soron pihentünk és tömtük meg éhes gyomrainkat.
A Kresna-szurdokban vasútvonal is halad. Itt a völgyben gyűjtöttünk fűhálózva és lombot hálózva.
Virágokról több példány Kiesenwetter-virágdíszbogár - Anthaxia kiesenwetteri Marseul, 1865 - került elő.
A nőstény nagyobb és hasa lila, míg a hím hasa zöldesebb.
Mezei szilről (Ulmus minor Mill.) sikerült gyűjteni a Türk-virágdíszbogarakat - Anthaxia tuerki Ganglbauer, 1886. Bal oldalon a nőstény , jobb oldalon a hím preparátuma.
A haragos sikló - Dolichophis caspius (Gmelin, 1789) - gyakori faj Bulgáriában, itt végre sikerült találkoznom vele.
A szurdok felett a hegyoldalon táboroztunk Stara Kresna falu mellett.
Innen remek kilátás nyílt a Pirin ormaira.
Bulgáriában itt fordul elő a görög boróka - Juniperus excelsa Bieb. - melynek néha hatalmas példányait is láthattuk.
Kora reggel az aszfalton felmelegedni kívánó hüllők gyakran esnek autók áldozatául. Ennek a homoki viperának - Vipera ammodytes (Linnaeus, 1758) - csak a fejét lapította ki a kerék, de ez épp elég volt a halálához. Sajnos pár perccel a baleset után találtam meg csak a kígyót.
Itt is gyakori a rablópille - Libelloides macaronius (Scopoli, 1763).
E mesebeli rovar a recésszárnyúak rendjébe tartozó kardosfátyolka - Nemoptera sinuata Olivier, 1811.
A hegyoldalakon igen gyakori mezei ürmökön (Artemisia campestris L.) nem volt ritka az üröm-karcsúdíszbogár (Agrilus albogularis Gory, 1841).
Ugyanazon növényről kevesebb példányszámban került elő a zöldes tompadíszbogár - Meliboeus subulatus (Morawitz, 1861).
Lomha virágdíszbogár - Anthaxia sponsa Kiesenwetter, 1857.
Néhány helyen iringófélén (Eryngium sp.) az iringó-virágdíszbogár - Anthaxia hypomelaena (Illiger, 1803) - is látható volt.
Victor Gashtarovval a Belasica-hegység lábánál.
A Belasica meredek lejtőit sűrű erdő borítja, helyenként kiterjedt szelídgesztenyésekkel (Castanea sativa Mill.)
Attila, Victor és Nikola
A görög határvidékhez közel eső Kojouh (e.:Kozsuh) vulkáni eredetű dombjai mellett táboroztunk.
Az itt felszínre kerülő hőforrások kiváló alkalmat nyújtottak a tisztálkodásra.
Itt már mediterrán makkia képezi a növénytakarót, benne igen közönséges a mezei szil (Ulmus minor Mill.) és a mandulalevelű körte (Pirus amygdaliformis Vill.)
Szilfa-tarkadíszbogár - Ovalisia mirifica (Mulsant, 1855) - az itteni díszbogár-zsákmány.
Bíborcincér - Purpuricenus budensis (Götz, 1783)
| Buprestidae
| Cerambycidae
|
