Nem is annyira Sárvár, inkább a Rába-mente volt a célunk, először Ikervárnál, majd Sárvárnál rábáztunk. Ilyen késő nyári időszakban már nem is nagyon számítottunk jó fajokra, de újra együtt volt a négy jóbarát, így egy jó szezonzáró kirándulás kerekedett ki az útból. Tamás, Attila és Béla voltak társaim ( a sorrend a lenti képen balról jobbra).
Csapatkép nélkülem Ikervárnál a zsilipnél.
Hatalmas feketenyár (Populus nigra) az ikervári legelőn.
A Rába-part Sárvárnál.
A forró napsütés hamar a vízbe kényszerítette először Tomit,
végül mindannyiunkat.
A barna varangy (Bufo bufo) korhadt fa hűvösében pihen, csak felelőtlen rovarászoknak köszönhetően kerül napvilágra.
A fekete taplóbogár (Platydema dejeani) a ritkább hazai gyászbogarak egyike.
A hímek szeme fölött kiemelkedő szarvacskák vannak, ez különbözteti meg gyakoribb rokonától, a P. violaceum-tól.
Kirándulásunk utolsó rovarfotója, bogarak híján egy poloskalárvát örökítettem meg.
