Nyári horvátországi utazásunkra párommal elhívtuk Tomit, akivel időnként "elszöktünk" terepre bogarakat gyűjteni és hüllőket fényképezni. Kilenc éjszakát töltöttünk kint, az idő első - nagyobbik - felét Dalmáciában töltöttük, majd északra utazva három napig a Kvarner vidékén maradtunk. Az időszak kiválasztása szerencsés volt: az első két esős nap után meleg, napos nyári időjárás uralkodott. Dalmáciai szállásunkat Pakoštane városkában találtuk meg, ez egy tengerre néző emeleti apartman volt, természetesen nagyon kedves tulajdonosokkal a földszinten. Innen kiindulva tudtunk naponta kirándulásokat tenni a Vrana-tó környékére és kicsit távolabb. Mivel a szálláshelyünk a tengerparton volt, a fürdés is mindennapos volt a 22-23°C-os vízben.
Ezen az úton külön figyelmet fordítottam arra, hogy minél több hüllőfajjal találkozhassak, végül 18 hüllő- és 1 kétéltűfaj lett az eredmény. Sikerült látni végre a fantasztikus, éjjel mozgó macskakígyót (Telescopus fallax), melyből három példánnyal találkoztunk és a Velebit-hegységben négy homoki viperával (Vipera ammodytes) is szembenéztünk. Találtunk még horvát faligyíkokat (Iberolacerta horvathi) is a Velebitben, az egyiket sikerült közelről is fényképezni. Sajnos igen sok autó által elgázolt hüllő tetemét is láttuk, némelyikük még mozgott, amikor rátaláltunk.
A bogarászás is eredményes volt, Tomi sok fiolát töltött meg apróságokkal, jórészt általa még nem gyűjtött fajokkal. Nekem végre újra hálóba akadt egy csillagos díszbogár (Latipalpis stellio), amit 2005-ben találtam itt és igazi ritkaságnak számít.
Ezen az úton külön figyelmet fordítottam arra, hogy minél több hüllőfajjal találkozhassak, végül 18 hüllő- és 1 kétéltűfaj lett az eredmény. Sikerült látni végre a fantasztikus, éjjel mozgó macskakígyót (Telescopus fallax), melyből három példánnyal találkoztunk és a Velebit-hegységben négy homoki viperával (Vipera ammodytes) is szembenéztünk. Találtunk még horvát faligyíkokat (Iberolacerta horvathi) is a Velebitben, az egyiket sikerült közelről is fényképezni. Sajnos igen sok autó által elgázolt hüllő tetemét is láttuk, némelyikük még mozgott, amikor rátaláltunk.
A bogarászás is eredményes volt, Tomi sok fiolát töltött meg apróságokkal, jórészt általa még nem gyűjtött fajokkal. Nekem végre újra hálóba akadt egy csillagos díszbogár (Latipalpis stellio), amit 2005-ben találtam itt és igazi ritkaságnak számít.
1. Dalmácia
A Vrana-tó látképe Vrana felől.
Ezen a vidéken nem ritka látvány a taposóaknákra figyelmeztető tábla.
Első fotóalanyom ez a nagy négycsíkos sikló (Elaphe quatuorlineata), hossza 140 cm.
Kézbe véve látszik tekintélyes mérete.
A tengerpart Pakoštane mellett. Távolban Murter szigete.
Bozótos terület a Vrana-tó keleti oldalán. Igazi paradicsom bogarászni és hüllőzni.
Tomi által megszelidített seltopuzik (Pseudopus apodus).
Az itt közönséges dárdaherén (Dorycnium sp.) előfordul a nálunk védett dárdahere-zsákhordóbogár (Tituboea macropus).
Anthaxia passerini virágdíszbogár a szalmagyopár (Helichrysum italicum) virágán.
A négyfoltos díszbogár (Chalcophorella stigmatica) gyakori a körte-(Pirus amygdaliformis) és mandulafákon (Prunus dulcis).
A művelt területek is vonzzák a hüllőket, mint a
görög teknőst (Testudo hermanni)
és a vizisiklót (Natrix natrix persa).
Egykori szerb lakóházak Radošinovci faluban.
Nőstény bikapók (Eresus cinnaberinus).
Virágot nem látogat a Purpuricenus dalmatinus cincér. A magyaltölgy (Quercus ilex) hajtásain, vagy reptében látható.
Lacon punctatus - pattanóbogár.
Szalagos díszbogár (Coraebus fasciatus).
Érdekes zöldes színű bronzos díszbogár (Perotis lugubris) - itt kifejezetten a tölgyeken (Quercus) él.
A ritka csillagos díszbogár (Latipalis stellio).
Frissen elütött gyíkászkígyó (Malpolon insignitus).
Seltopuzik (Pseudopus apodus) maradványa.
Talán a legszebb kígyó Európában, sajnos elütve: leopárdsikló (Zamenis situla). Meleg idő esetén éjjel vadászik, ez a fiatal példány is éjszaka esett áldozatul.
Az éjszaka más meglepetést is tartogatott még: nagytermetű skorpiókat (Euscorpius italicus) egy rom falán.
Végre élő hüllő is akadt: egy macskakígyó (Telescopus fallax)! Alkonyatkor találtuk aszfaltút szélén. Talán épp vadászni indult.
A skorpiós rom falán került kézre egy másik egyed.
Ez volt a legnagyobb a három közül; Tomi érdeme.
Szeme az éjszakai életmódhoz alkalmazkodott, pupillája függőleges.
A teljes hossza 54 cm volt.
Elengedéskor együtt a három kígyócska.
Óriási tölgy Banjevcinél. Éjszaka selymes hőscincéreket (Cerambyx welensii) és
kék gyászbogarakat (Helops rossii) gyűjtöttünk rajta.
Reggel a kinyíló sárga fészkesvirágokon (Asteraceae) Kiesenwetter-virágdíszbogarakat (Anthaxia kiesenwetteri)
és zömökdíszbogarakat (Acmaeodera pilosellae) hálóztunk.
Pakoštanei este.
A városka házfalai jó élőhelyet biztosítanak...
a török gekkóknak (Hemidactylus turcicus).
Csak éjjel bújnak elő, nappal repedésekben, lyukakban pihennek.
A strandon került kézre ez a balkáni haragossikló (Hierophis gemonensis).
Agresszív védekezése ellenére is kézbe vettük.
A város part menti utcáin nappal valósággal hemzsegtek az olasz faligyíkok (Podarcis siculus).
Hím olasz faligyík (Podarcis siculus).
Nőstény olasz faligyík (Podarcis siculus) reggeli napfürdője.
2. Velebit-hegység
Mediterrán bozótos az Északi-Velebitben.
Egy ciszterna mellett barna varangy (Bufo bufo spinosus) tanyázott.
Leginkább kora reggel lehetett megfigyelni a balkáni zöldgyíkot (Lacerta trilineata).
Nőstény balkáni zöldgyík (Lacerta trilineata) portréja.
Kisebb faj a fiumei faligyík (Podarcis melisellensis).
A hőség beállta előtt kopogtattunk, az eredmény elsősorban cincér és díszbogár volt.
Fenyő-díszbogár (Dicerca moesta) és egy gyászbogár (Nalassus dermestoides) a lepedőn.
az Acanthocinus henschi daliáscincér...
... napközben a fenyőágakon rejtőzik.
Hegyi rét a Velebitben 900 méteres tengerszint feletti magasságban.
Még így nyáron is minden üde zöld és rengeteg a virág.
Néhány közülük:
Félárnyékban erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii) virágzik.
A zárt bükkösben nyílik a piros madársisak (Cephalanthera rubra).
És napos helyeken a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea).
Nagytermetű virág a tűzliliom (Lilium bulbiferum).
Kisebb liliomféle a madártej (Ornithogalum pyrenaicum).
Fekvő farönk alól kétféle futrinka is előkerült, az egyik a balkáni láncos futrinka (Eucarabus catenulatus).
A másik pedig a kékfutrinka (Megodontus violaceus).
Erdei avar rostálás utáni kifuttatása.
A rostált avarból futott ki a bécsi gyászbogár (Laena viennensis) néhány példánya...
...és néhány ebből az Adria országaiban honos ormányosbogárból (Otiorhynchus elegantulus).
Igazi hegyvidéki bogár a Diacanthous undulatus nevű pattanóbogár.
Tomi örömét növelte ennek a különleges pattanóbogárnak (Dima elateroides) a felbukkanása a rostált avarból.
És még egy pattanó: a Selatosomus aeneus.
Avarlakó ez a kis ormányosbogár is (Aparopion costatum).
A hegység belseje, itt már bükkelegyes jegenyefenyvesek uralkodnak.
Itt terem ez a mesés orchidea, a kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia).
A tündérfürt (Aruncus sylvestris) virágán nyüzsögtek az apró cincérek, mint az Obrium brunneum.
Jellegzetes viperaélőhely az Északi-Velebitben.
Az első homoki vipera (Vipera ammodytes) egy jókora csokibarna nőstény.
Hossza 64 cm, de vaskos teste tekintélyt parancsol.
Lemérés előtt kézbe véve.
A második homoki vipera (Vipera ammodytes) egy tarka hím.
Mintázata elég jól elrejti, ha köves talajon tartózkodik.
A hím portréja.
A harmadik egy vedlés előtt álló példány.
A viperák élőhelyén zöldgyík (Lacerta viridis)
és faligyík (Podarcis muralis) is él, táplálékként a kígyóknak.
Az erdő avarján tűnt fel ez a fiatal homoki vipera (Vipera ammodytes).
A markomban is elférne.
Sziklás élőhely a Velebit belsejében.
Horvát faligyík (Iberolacerta horvathi) távolról.
A hőségben nagyon lassú és óvatos közeledéssel lehetett közelről lefényképezni a horvát faligyíkot (Iberolacerta horvathi).
Élőhelyén a faligyíkkal (Podarcis muralis) osztozik, bár ez utóbbi nem csak a sziklákon szeret mozogni.
3. Mala Kapela-hegység
Útközben hazafelé érintettük ezt a tájat, ahol rövid pihenőt tartva megálltunk.
Evés-ivás, majd egy kis nézelődés.
Erdei ujjaskosborok (Dactylorhiza fuchsii).
Hátizsákomon pihent meg a Stemonocera cornuta nevű különös légy. Meghatározását köszönöm Papp Lászlónak, a Természettudományi Múzeum kutatóprofesszorának.
Az utak szélén láthatók az erdőművelés nyomai. Itt is megálltunk, remélve, hogy látunk díszbogarakat. Két faj akadt is: Eurythyrea austriaca és Phaenops knoteki.
És az utolsó hüllő is itt került kézre: egy rézsikló (Coronella austriaca)!
Élénk színei gyönyörködtetnek.
De a hőségben leginkább talán a hideg karsztvíznek örültünk!
Viszontlátásra, Horvátország!
