Gyűjteni és a területet megismerni indultunk el hárman a romániai Herkulesfürdőre. Szelenczey Béla és Németh Tamás volt az utitársam, Béla autója pedig az eszköz az utazáshoz. A már előttünk három nappal kiutazott másik csapathoz csatlakoztunk: Székely Kálmánhoz, Márkus Andráshoz és Kotán Attilához. Herkulesfürdő (Băile Herculane) a Déli-Kárpátok legnyugatibb végénél fekszik a Cserna-patak völgyében. A Mehádiai-hegység, a Cserna és az Orsovai-hegység által határolt területen kirándultunk. Az időjárás mindvégig kegyes volt hozzánk, bár a reggelek néha igen csípősek voltak. 9 és 10 évvel ezelőtti ottjártamkor mindig sikerült elázni. Az idei év szárazsága itt is érezhető volt, a nagyfutrinkák (Carabus) csak ritkán kerültek szem elé.
Április 28. Herkulesfürdő (Băile Herculane), Domogled
A város kora reggeli képe. Kiránduláshoz sajnos a május elsejei hosszú hétvége nem a legalkalmasabb, mert ezernyi turista és fürdőzni vágyó látogat el ilyenkor ide, így a szabad szálláshelyek is elfogynak. A város fölé magasodó Domogled meredek mészkőfalai vonzzák a hegymászókat is.
A reggeli órákban indultunk a Domogledre a Feregari-szurdokon.
Visszatekintve látszik, milyen szűkre szabott a város alapterülete.
Az itteni sziklaormokon mindenütt feketefenyők (Pinus nigra Arnold) állnak, legtöbbször megközelíthetetlenek.
Ha elszáradnak, évekig állhatnak még lábukon, amíg egy vihar le nem dönti őket.
Nálunk ritka növény a kék atracél (Anchusa barrelieri [All.] Vitman).
Az egyik forrás vizében békésen üldögélt ez a sárgahasú unka - Bombina variegata (Linnaeus, 1758).
Körülbelül 500 méteres tengerszint feletti magasságban igazi hegyi bükkösbe érkeztünk.
Korábban elszáradt gyertyán (Carpinus orientalis Mill.) tönkjében cincérbábra bukkantunk: a Saphanus piceus ganglbaueri Brancsik, 1886 bábjára.
Tovább emelkedve a völgy kiszélesedett és egy zárt lombú bükkösben találtuk magunkat.
Több ilyen régi bükkfatuskóban (Fagus sylvatica L.) keresgéltünk bogarakat.
Jellegzetes cincérlárva-rágás, hamarosan a "gazdáját" is megtaláltuk:
Xylosteus spinolae Frivaldszky, 1838 hímje. Később több példány is előkerült, köztük nőstények is.
A fenti faj (Xylosteus spinolae Frivaldszky, 1838) nősténye zömökebb testalaktú.
Xylosteus spinolae Frivaldszky, 1838 ♂
Négyen továbbmentünk a Domogled csúcsa felé, míg ketten a bükkösben maradtak további cincérek reményében. A meredek hegyoldalon változott az erdő jellege: a sötét bükköst világosabb bükkelegyes hársas-kőrises váltotta fel gazdag aljnövényzettel.
Itt egy mutatós bogár került elő több példányban: a fémes szarvasbogár - Platycerus caraboides (Linnaeus, 1758)
A hegytetőhöz közeledve újra változott a tájkép: ritkásan álló feketefenyők (Pinus nigra Arn.) tarkították a rétet
Helyenként itt is találtunk lábon elszáradt fákat, relytélyes okokból ide még nem ért el az erdész fűrésze.
Egy igazi különlegesség: hegyi kockásliliom (Fritillaria montana Hoppe). Két példányt találtunk belőle. A határozásért köszönet Molnár V. Attilának.
A bodzaszagú ujjaskosbor - Dactylorhiza sambucina (L.) Soó - sárga színváltozata. Aránylag nagy számban nyílt a réten, vegyesen a lila színű változattal.
Hárman a tetőn: Tamás, én és Béla.
Félreérthetetlen tájékoztatás, hogy pontosan hol is van a csúcs.
Visszanézve nyugat felé elénk tárul az Orsovai-hegység.
...mintha már jártak volna itt bogarászok! Késő délután aztán elindultunk lefelé, hogy még világosban leérjünk.
Néha a fűben fémes színezetű pattanóbogarat találtunk. Ez a Selatosomus aeneus (Linnaeus, 1758).
A Feregari-szurdok szikláit a lemenő nap festette vörösre.
Április 29. Cserna-völgy (Valea Cerna)
Reggeli fészkelődés a Cserna-völgyben. Ünnep lévén itt is rengeteg kiránduló töltötte az éjszakát.
Maga a Cserna. Folytonos zúgása mellett is jót tudtunk aludni.
Egy közeli forrás jeges vizében bukkant elő ez a foltos szalamandra lárva - Salamandra salamandra (Linnaeus, 1758).
Az úton kanyarogva időnként láthatóvá váltak a Szörényi-havasok hófödte lejtői.
Gyűjtés száraz bükkfáról.
Eredmény: egy korongbogár, a Peltis grossum (Linnaeus, 1758).
Eltévedve a Cserna-völgyben kijutottunk a Kárpátok déli lejtőire, Godeanu falu közelébe. Itt a hegyek dombokká szelídültek, a zárt erdőket felváltották a gyümölcsösök.
Kidőlt sárgabarackfa (Armeniaca vulgaris Lam.) törzséből, a bábkamrából került elő ez az aranypettyes díszbogár - Chrysobothris affinis (Fabricius, 1794).
Vissza a hegyek közé! Irány újra a Cserna-völgy, hogy a fényes szarvasbogarat - Ceruchus chrysomelinus (Hochenwarth, 1785) - megtaláljuk.
Elsőként egy másik szarvasbogárfajt találtunk nagyobb számban egy puhára korhadt bükkfarönkben (Fagus sylvatica L.) Ez a Platycerus caprea (De Geer, 1774).
A völgy egy másik részén a patak menti hamvas égerek - Alnus incana (L.) Moench. - némelyike évek óta hever a földön vörösesre korhadva. Ezek nyújtanak megfelelő fejlődési körülményeket a fényes szarvasbogárnak - Ceruchus chrysomelinus (Hochenwarth, 1785).
A hím rágói e fajnál is jelentősen megnagyobbodtak.
Napsütötte fatörzseken rengeteg faligyíkot - Podarcis muralis (Laurenti, 1768) - láttunk.
A korhadt fa belseje nagyfutrinkát is rejtett: ragyás futrinka - Carabus cancellatus Illiger, 1798.
Sötétedés után a város utcáin szép futrinkák szaladgáltak. A rezes futrinka itt érdekes színű alfajjal képviselteti magát: Carabus ullrichi fastuosus Palliardi, 1825. A nálunk inkább vöröses réz színű bogár itt zöld és kék változata gyakori.
Éjjel a fatörzseken ez a kék gyászbogár - Helops coeruleus (Linnaeus, 1758) - sétálgatott.
Április 30. Orşova
Csípős hidegre, de kristálytiszta levegőre ébredtünk már jól bevált sátorhelyünkön.
Az előző napi szeles front harsány színeket varázsolt a tájra. Innen kicsit délebbre utazunk a Duna partjához.
Egy duzzasztott szakasz a Csernán.
Az út szélén megint faligyík - Podarcis muralis (Laurenti, 1768).
Orşova csinos városka a Dunánál. Szemben balra az Alion-hegy, jobbra Szerbia.
Füves legelőn gyalogcincéreket (Dorcadion) kerestünk.
A városka temetője felett rengeteg görögteknőssel - Testudo hermanni (Gmelin, 1789) - találkoztunk.
Füles kosbor - Orchis mascula L. - virít a lejtőn.
Szerelmes zöldgyíkpár - Lacerta viridis (Laurenti, 1768).
Kifejlett hím zöldgyík.
Mérete elárulja: meglehet már néhány éves.
A nálunk is élő atracélcincér - Pilemia tigrina (Mulsant, 1851) - itt is a kék atracélt - Anchusa barrelieri (All.) Vitman - kedveli.
Kidőlt cseresznyefa (Cerasus avium L.) száraz ágán találtam a kétszínű virágdíszbogarat - Anthaxia bicolor Faldermann, 1835.
Törzsében pedig ismét egy aranypettyes díszbogarat (Chrysobothris affinis [Fabricius, 1794]).
A Melandrya caraboides (Linnaeus, 1761) nevű komorka fák száraz, elkorhadt részében fejlődik.
Az Alion-hegy lábánál állva a távolban már látszik a Vaskapu vízerőmű.
Innen Temesvár felé indulunk vissza, hogy utolsó esténket Herkulesfürdőn töltsük.
