E csütörtöki nap délelőttjén a hatalmas városi csúcsforgalmon átvergődve felmentem a budai Sas-hegyre, amely sokáig a haragos sikló - Dolichophis caspius (Gmelin, 1789) - legészakibb előfordulásaként volt ismert. Fennmaradása mára kétségessé vált, bár szakértők még minden évben találnak levedlett bőröket, sőt, néhány példány is szem elé került. Származásuk azonban bizonytalan, mert a 90-es években meggondolatlan "jóakarók" bulgáriai példányokkal "frissítették" a hazai populációt. Remélve, hogy láthatok e hüllőritkaságból, felmásztam a hegyre. Sajnos azonban nem volt szerencsém: gyíkokon kívül más hüllővel nem találkoztam.
A Sas-hegy nyugati oldalán néhány elhagyott kert mellett azonnal megjelenik az illegális szemét. Az egykori figyelmeztető tábla, mely szerint a terület védett, már romos állapotban van, csoda, hogy még áll.
A fokozottan védett területen, ahol lenne még esély a siklók fennmaradására, az orgona (Syringa vulgaris L.) és a turista egyre nagyobb teret hódít. A háttérben látható ház a természetvédelmi központ épülete, innen indulnak kísért látogatócsoportok a hegy és a panoráma megtekintésére. Akkora az emberi jelenlét és mozgás, hogy innen minden épkézláb sikló hanyatt-homlok menekül. Kutyasétáltatók, szerelmespárok, természetvédők, turisták, kirándulók és önjelölt siklókeresők ellenőrizetlenül járkálhatnak az ezernyi ösvényen.
A város, mint egy hatalmas, folyton nyüzsgő hangyaboly körbezárja ezt a szigetet, egyre többet felemésztve területéből, eddigi léte is csodaszámba megy. A lárma szűnni nem akaró nyomasztó hatása nem is engedi azt az érzetet, hogy "kint" vagyunk. Mindezek ellenére azért találkozhatunk néhány szépséggel, legalább hogy legyen mit elsiratni még, ha a hegy végképp áldozatául válik a városnak.
Ilyen növény a tarka kosbor - Orchis tridentata Scop. - nevű orchidea.
Ugyanez egy világosabb színváltozatban.
Nem ritka a soktérdű salamonpecsét - Polygonatum odoratum (Mill.)
A réti zsálya - Salvia pratensis L. - ritka cincérfaj tápnövénye.
Átható illata messziről elárulja a korai kakukkfüvet - Thymus praecox Opiz.
Lecsepült veronika - Veronica prostrata L.
A fűhálóba gyakran kerülő szőrös pattanóbogár - Cidnopus pilosus (Leske, 1785).
Ez egy tavasszal gyakori cincérfaj, a kék bogáncscincér - Agapanthia violacea (Fabricius, 1775).
Tápnövényén, a lucernán (Medicago sativa L.) olykor tömeges és nem ritkán találhatunk párzó egyedeket.
A ragyogó virágdíszbogárral - Anthaxia nitidula (Linnaeus, 1758) - leggyakrabban virágokon találkozhatunk, ez a nőstény példány egy molyhostölgy (Quercus pubescens Willd.) levelén vett napfürdőt.
Ezzel a mai túrám befejeződött, a haragos siklóra még várnom kell.
