A Nagy-Kevély déli oldala a nyeregről.
E tölgyfa tövében hatalmas odú tátongott, benne megannyi rózsabogárlárva (Protaetia cuprea [Fabricius, 1775]) és egy pattanóbogár (Procraerus tibialis [Lacordaire, 1835]).
Csodálatos színezetű nászruhás faligyíkot (Podarcis muralis [Laurenti, 1768]) láttunk a napsütötte sziklákon.
Teljes hasoldala szokatlanul tűzvörös.
Ez a fiatal zöldgyík (Lacerta viridis [Laurenti, 1768]) még nászruha híján fakóbb színezetű, mint előbbi rokona.
A nyergen és az északi oldalon gyakori gyertyánokon (Carpinus betulus L.) sok hasonló bükkfa-díszbogár (Dicerca berolinensis [Herbst, 1779]) röplyukat láttunk.
Nem mondható gyakorinak az óriás nünüke (Meloe cicatricosus Leach, 1811), itt is ezt az egy példányt láttuk, a másik két gyakori faj (M. proscarabeus, M. violaceus) rengeteg példánya mellett.
Várakozás a komp indulására Duna partján a Szentendrei-szigeten, ahonnan egy autóval folytatjuk az utat. Szemben a cél Vác.
Hét falut érintve eljutottunk Szirákhoz, ahol az egyik lelőhelye van a redős virágdíszbogárnak (Anthaxia plicata Kiesenwetter, 1859). Az ehez hasonló gondozatlan gyümölcsösök körtefáin (Pirus communis L.) van némi esély a bogár meglétére.
Jancsi fáradhatatlanul dolgozik. A fák kopogtatása végül eredménnyel járt, e ritka bogárfajból 3 példányt találtunk.
Talán a legkorábban előbújó magyarországi díszbogárfaj a redős virágdíszbogár (Anthaxia plicata Kiesenwetter, 1859).
A nap lassan lebukott a dombok mögött, így hazaindultunk.
Az első tavaszi, szabadban gyűjtött díszbogarat (Buprestidae) méltón megünneplendő meglátogattunk egy helyi italboltot.
Visszatérve a komphoz, Jancsitól búcsút vettem és immár egyedül vártam, hogy a komp visszavigyen a túloldalon hagyott autóhoz.
Vízre szállva az utolsó komppal befejeződött a napunk.
