A Mosoni-Duna melletti egykori ártéri erdő maradványai foltokban követik a folyót, hol kicsit nagyobb, hol kisebb területekre szorítkozva. Az egyik ilyen erdőfoltot vettük célba, ahol vegyesen fordult elő nyaras, ültetett erdeifenyves, akácos, közvetlen a folyó mellett pedig öreg fűzfák álltak. Összességében egy fiatal, állandó kezelés alatt álló erdőgazdaságról van szó, de az általam keresett nagyobb vénic szilekből (Ulmus laevis Pall.) azért akad még pár példány. Késő délután aztán elindultunk Béláékkal közösen Fertődre, ahol az éjszakát töltöttük, hogy aztán vasárnap a közeli Soproni-hegységben gyűjtsünk.
Sopronban igazi alpokaljai cincérfajokat keresgéltek az abban érdekeltek, legfőbb célok a következő fajok voltak: Monochamus saltuarius (Gebler, 1830), Callidium aeneum (De Geer, 1775), Saphanus piceus (Laicharting, 1784), Saperda similis (Laicharting, 1784), Tetropium fuscum (Fabricius, 1784), Tetropium gabrieli Weise, 1905. Két területen jártunk: délelőtt Muck környékén, délután 2-től a Sánc-hegy alatti Tacsi-árokban.
Időjárásunk mindkét nap alkalmas volt a gyűjtésre, a Szigetközben egész nap sütött a nap, kb. 18°C meleggel, Sopronban néha sütött, néha fátyolos felhőzet takarta a napot, itt valamivel hűvösebb is volt.
Március 31., Szigetköz
Egy írtás a Szigetközben, ahol áll néhány szilfa is.
Egy nem fiatal, kb. 20 méter magas vénic szil - Ulmus laevis Pall.
Törzsét közelebbről szemügyre véve megláttam egy jellegzetes repnyílást.
Rövid keresés után a vastag kéregben elő is került pár virágdíszbogár-lárva (Anthaxia), amelyekről aztán kétséget kizárva kijelenthetjük, hogy a Hacker-virágdíszbogár - Anthaxia hackeri J. Frivaldszky, 1884 - lárvái.
Egy bábkamrájában elpusztult imágó maradványa bebizonyítja gyanúmat. Anthaxia hackeri J. Frivaldszky, 1884 nyakpajzsa.
Ezt a sávosnyakú virágdíszbogarat - Anthaxia manca (Linnaeus, 1767) - magasban levágott szilfaágból szedtük ki.
A hazai szilben fejlődő virágdíszbogár-fajokból ez a leggyakoribb.
A fürgegyík - Lacerta agilis Linnaeus, 1758 - vöröshátú színváltozata nem túl gyakori. Ez a hím még nem visel nászruhát, színe fakó, egy hónap múlva azonban oldala kizöldül, a háta rozsdavörössé válik.
Nevét meghazudtolva lomha volt és igen közel engedte magához a fényképezőgépet.
Egy rövid szakaszon a Mosoni-Duna eléggé vad képet mutat, idézve az egykori vizivilágot. Az itteni nyár- és fűzfákon rengeteg fehérfagyöngy - Viscum album L. - élősködik, amely tápnövénye egyes cincér- és díszbogárfajoknak. Az egyik ilyen a fehérfagyöngy-karcsúdíszbogár - Agrilus viscivorus Bílý, 1991- amelyet korábban itt már sikerült gyűjteni.
Szintén a fagyöngy az egyik tápnövénye a kéttövises ecsetcincérnek - Pogonocherus hispidus (Linnaeus, 1758).
A folyó melletti útszakaszon Béla szép futóbogarat talált: Lebia chlorocephala (Hoffmannsegg, 1803)
Április 1., Soproni-hegység
Luc- és vörösfenyő (Picea excelsa L. & Larix decidua Mill.) rönkjeiből álló rakásokat találtunk Muck környékén. A környező erdőből származhatnak, ahol vegyesen élnek fenyőfélék és lombos fák. Az utat fiatal gyertyánok (Carpinus betulus L.) és kecskefűzek (Salix caprea L.) valamint mogyoróbokrok (Corylus avellana L.) szegélyezik.
Élő kecskefűz (Salix caprea L.) ágaiban rág járatokat a Guérin-karcsúdíszbogár - Agrilus guerini Lacordaire, 1835 - lárvája.
A földön heverő korhadt fenyőrönkökben is lehetett találni bogarakat.
Mint ezt a ritka pattanóbogarat: Hypoganus inunctus (Panzer, 1795).
A cincérgyűjtők egyik célja ez a ritka bogárfaj. A képek a Béla által korábban e területről kinevelt példányokat mutatják. A felső két képen nőstény, az alsó képen hím példány Monochamus saltuarius (Gebler, 1830).
Az utakon és tisztásokon látott gyászlepkék - Nymphalis antiopa (Linnaeus, 1758) - egyike.
A Tacsi-árok patakjának két szép jellemző virága a mocsári gólyahír - Caltha palustris L. - (fent) és az erdei madársóska - Oxalis acetosella L. - (lent).
Egy kidőlt égerfa (Alnus glutinosa L.) odvában elhagyott lódarázsfészek (Vespa crabro Linnaeus, 1758) került felszínre.
A patak környékén a násztól megrészegült barna varangyok - Bufo bufo (Linnaeus, 1758) - küzdelmét lehetett megfigyelni.
Utolsó gyűjtőterületünk a Sánc-hegy oldalán ez a szelídgesztenyés (Castanea sativa Mill.), ahol én száraz ágakról kopogtattam, a többiek cincérlárvák után kutattak a gallyakban.
