Egy nagy tölgyfa, mint egy emeletes lakóház. A hőscincér-röplyukakban faligyíkok (Podarcis muralis [Laurenti, 1768]) bújnak.
A menekülés után hamar visszatér a bejárathoz, hogy megnézze, elmúlt-e a veszély.
Az egyik az ezernyi tavaszi kankalinból (Primula veris L.)
A ráncos nünüke (Meloe rugosus Marsham, 1802) inkább ősszel található, néha tavasszal is szem elé kerül.
A reggeli napsütés előcsalogatta a pannongyíkokat (Ablepharus kitaibelii [Bibron & Bory de Saint-Vincent, 1833]).
Egy másik példány kő alól került elő.
A kopár domboldal egyik molyhostölgyének (Quercus pubescens Willd.) száraz ága díszbogárlárvát rejtett. Valószínűleg a fűzfa-virágdíszbogár (Anthaxia salicis [Fabricius, 1777]) lárvája.
Rezes futrinka (Carabus ullrichi Germar, 1824)
Pihenő a Nagy-Csikóváron.
Tamás és János korhadt fa belsejét vizsgálgatja.
A tölgyes cserjeszintjének itt az egyik leggyakoribb faja az egybibés galagonya (Crataegus monogyna Jacq.) Az élő növény kérge alatt rág járatokat a galagonya-karcsúdíszbogár (Agrilus sinuatus [Olivier, 1790])
Az egyéves lárva még a kéreg alatt táplálkozik, ősszel fúrja be magát a fatestbe, ahol majd bábozódik.
Száraz tölgyág kérge alatt egyszerre két cincérfaj: fent Phymatodes testaceus (Linnaeus, 1758) bábja, lent röplyukában Pyrrhidium sanguineum (Linnaeus, 1758).
