Szíria, 2006 június 12-29. Rovargyűjtéssel egybekötött körutazás öt résztvevővel: Rahmé Nikola (Buprestidae), Székely Kálmán (Cerambycidae), Szalóki Dezső (Meloidae), Márkus András (Cerambycidae), Kotán Attila (Cerambycidae). Célunk tavalyi útvonalunk újbóli bejárása, ugyanazon területek nyári aspektusának kikutatása és szíriai gyűjteményünk gazdagítása.
Első célunk Burqush környéke Dél-Nyugat-Szíriában, ahol tavaly is sikeresen gyűjtöttünk. Még csak négyen vagyunk, Dezső két nap múlva jön.
Burqush falu mellett, a Hermon-hegy (Jabal ash Sheikh) lábánál. A cincéresek egyik kiszemelt célpontja a galagonyában (Crataegus azarolus) fejlődő Purpuricenus longevittatus nevű ritka cincérfaj, melynek ez a terület egy megbízható gyűjtőhelye. Egész napos kereséssel sem sikerült találni, más cincér azonban akadt, a Cerambyx nodulosus. Akadtak díszbogarak is, legfeltűnőbb képviselőjük a Chalcophorella stigmatica és a Perotis chlorana.
A Perotis chlorana az itt honos galagonyához kötődik, bár ezen a képen épp egy tölgybokron (Quercus calliprinos) napozik egy példány.
Hüllők is otthonra lelnek a bozótosban: a közönséges kaméleon (Chamaeleo chamaeleon) elterjedt faj a déli mediterrán vidékeken.
Egy fiatal agáma (Trapelus ruderatus) ezta karót választotta pihenőhelyéül.
Kézbe véve igazán barátságos arcát mutatja nekünk.
Június 13.
Első éjszakánkat Bludan felett töltöttük 2000 méter felett. Reggel a műveléshez végletekig átforgatott, beteraszozott táj képe tárul elénk. A már csak lágyszárúakból álló természetes növénytakarót szinte teljesen elpusztítva próbálják a közel-keleti viszonyokhoz képest több csapadékot kapó hegyeket a gyümölcstermesztésbe bevonni.
Táborunk közvetlen az út mellé épült. A Szíriára jellemző közbiztonság miatt a sátrakat napközben nyugodtan hagytuk magukra.
Az itt élő mérges kígyóval nem találkoztunk, csak a hozzá hasonló
Hemorrhois ravergieri nevű siklófajjal.
Más lágyszárúak is gazdagon tenyésznek, ebben a magasságban június eleje a vegetációs időszak csúcsa lehet.
Aszat (Cirsium sp.) még ki nem nyílt bimbóján táplálkozó rózsabogárféle:
Netocia trojana syriaca.
A tavaly is gyűjtött Musaria astarte perrini nevű cincér már csak a legmagasabb régiókban rajzott.
Magunk mögött hagyjuk az Antilibanon hegyeit és visszaindulunk Damaszkuszba, ahova hajnalban érkezik Dezső a repülővel.
Június 14.
Az autó tetejére is kizsúfolódott csomagokat kirakodva letelepedünk a Druz-hegységben Habran falu mellett, ahol már 2004-ben is megszálltunk.
Az itt elterülő tölgybozót nehezen mutatja meg faunáját. Hosszú hálónyeleinkkel a lombkoronában zajló mozgást figyeljük.
Leglátványosabb eredményünk ez a Stictoleptura heydeni nevű virágcincér.
És egy kő alól került elő egy ijesztő skorpió.
Innen északra, Damaszkusz után északkeletre indulunk, a sivatagos területekre.
Június 15.
Emiatt a megállás miatt két órát vesztettünk egy kisebb ellenőrzés alá vettek bennünket, ugyanis ezen az útszakaszon tilos a megállás és a fényképezés!
A már jól kitapasztalt Bagdad Cafe nevű pihenőhelynél...
Este aztán megérkezünk Palmyrához, még sötétedés előtt, így egy kiszáradt tómederben verjük fel sátrainkat és helyezzük ki a fénycsapdákat, nem is sejtve, hogy pár perc múlva már képtelenség lesz megmaradni a feltámadó szélben, ami percek alatt minden szabad résbe bejuttatta a milliónyi porszemcséket.
Június 16.
Egy öntözött gyümölcsliget jó védelmett nyújtott a szélvihar ellen, így éjjel ide települtünk át.
Reggel aztán már a kertben lehetett próbálkozni a gyűjtéssel.
Egy fiatal Ophisops elegans elbűvölő tekintete.
A kőrakás között bújkáló szkinket nem is sikerült közelebbről szemügyre venni,
egy fajtársát azonban már igen. A Chalcides ocellatus egy vaslemez alatt rejtőzött.
Együtt ezzel az óriási rovarpókkal (Galeodes sp.) Ez az állat rémisztgeti az iraki sivatagban a megszálló amerikai katonákat. Elnevezésük szerint ez a "Camel spider".
Méretét tekintve nem nehéz elképzelni, hogy zsákmányát akár gerincesek is képezhetik, mint ez a következő gyík.
A Stenodactylus grandiceps nevű gekkócskákkal tavaly is találkoztunk.
Egzotikus külleme ezúttal sem hagyott nyugodni.
A Prosopis farcta nevű mimózafélén sikerült találni egy ragyogó zöld színű díszbogarat, a Sphenoptera scovitzi-t. A nappali hőségben elképesztő gyorsasággal mozgó, repkedő díszbogarakat nem volt könnyű sport elkapni.
Ugyanezen növényen nappali lepkék is mozgolódtak, mint ez az
Apharitis acamas nevű boglárka.
Tipikus sivatagi gyíkpóz: a felforrósodott homokról időnként fel kell emelni a lábakat: váltogatva, vagy egyszerre mind a négyet, így hason fekve. Acanthodactylus sp.
Június 17.
Látkép a romokról a Hotel Zenobia kertjéből,
ahol az öntözésből keletkezett kisebb pocsolya körül tucatszámra gyülekeztek a homokfutrinkák (Cicindela melancholica).
Palmyrát elhagyva egy meglehetősen unalmas félsivatagos tájon át visz az út Deir az Zor városáig.
A sokféle sivatagi növények egyike (Haloxylon salycornicum).
Valamint az ezeket fogyasztó állatfajta, a dromedár
(Camelus dromedarius).
A hólyaghúzó bogarak (Meloidae) tarkaságukkal jelzik mérgező mivoltukat.
Június 18.
Reggel a Deir az Zor-i szálláshelyünkön. Kedves vendégszerető család engedte meg, hogy házuk mellett aludjunk. Az esti fénycsapdázás egyetlen cincérfogása egy hím Prionus sp.
Az Eufrátesz mellett növő nyárfákon (Populus euphratica) érdekes díszbogarakat tudtunk gyűjteni. A hosszúnyelű háló sokszor nélkülözhetetlen volt
Eperfa (Morus nigra) törzsén leltük ezt a gyászbogár-szerű díszbogarat, a
Strigopteroides aegyptiaca-t
Az Eufrátesz. Kellemesen langyos (26°C) gyors sodrású vízében négyen mártóztunk meg a helyi gyerekek társaságában.
Egy nagy elterjedésű szitakötőfaj a Trithemis annulata.
Az eufráteszi lubickolás után hosszú út várt ránk a sivataginál is unalmasabb kultúrtájon át egész a Nyugat-Szíriában fekvő Idleb városig.
Június 19.
Ültetett aleppói fenyves (Pinus halepensis) Idleb közelében, ahol szinte semmilyen érdekes bogarat nem találtunk. Így hamar továbbálltunk az Ansariya-hegység felé.
A hegység keleti lábainál az Orontesz-folyó által öntözött síkság húzódik, ez a Ghab. Nagyrészt megművelt, kevés helyen iyen legelő jellegű. Az itt élő kőrisfa igazi szíriai faj, ez a Fraxinus syriaca.
Korábban elszáradt fa tuskója jó cincérélőhelynek bizonyult: tucatjával kerültek elő a Rhaesus serricollis nevű cincér lárvái, bábjai és frissen átalakult imágói.
Egy szép színű Ophisops elegans védekezik a fotós ellen.
Ő pedig szívesen segített az ujjnyi cincérlárvákat kibányászni a korhadt fából, ezután készségesen pózolt a fényképezőgép előtt.
Az Ansariya keleti lejtői rendkívül meredekek és nehezen járhatók, talán ezért van még kiterjedt erdőtakaró rajta.
És még talán a legeltetés sem túlzott itt.
A büszke pásztor.
Letekintve a Ghab-ra szédítő a látvány, itt 900 méteres tengerszint feletti magasságban járunk.
Június 20.
...Vadászterületén táboroztunk, most távolabbról figyel és várja, hogy lelépjünk...
Közönséges agáma (Laudakia stellio).
1000 méteren egy félreeső réten vertünk tanyát.
Egy csodálatos fa, a görög szamócafa (Arbutus andrachne) törzse.
A komlógyertyánról (Ostrya carpinifolia) előkerült egy eddig csak Törökországból ismert díszbogár,
A Capnodis cariosa a pisztáciákon (itt éppen Pistacia terbinthus-on) ücsörög.
A kígyószisz (Echium sp.) virágait a Lampides boeticus nevű boglárka látogatja.
Saladin várához egy mélyen a sziklába vájt kanyonon át vezet az út.
Saladin vára egy keresztesvár alapjaira épült arab erőd.
Nem messze a vártól hatalmas tölgyfák alatt táborozunk.
A törzseken a fák lakói futkosnak. A képen az egyik közülük:
Phoenicolacerta laevis.
A török határtól pár kilométerre járunk Északnyugat-Szíriában.
Kasab falut örmény betelepülők lakják, sok a hasonló örmény templom.
A nálunk is honos széleslevelű nőszőfűt (Epipactis helleborine) itt is megtaláltuk.
Az emberlakta épületek egyik gekkólakója a Kotschy-gekkó (Cyrtopodion kotschyi).
Június 22.
Egy ifjú szkink, a Trachylepis aurata.
A madárpókok közel-keleti képviselőjét (Chaetopelma concolor) kő alatt találtuk. Támadást sejtve védekezésül karjait feltartva félelmetes rágóival ijesztget.
Június 23.
Az Ansariya-hegység nyugati lejtői sokkal lankásabbak, kevesebb rajta az erdőtakaró is, inkább csak bozótos utal az egykori erdők jelenlétére, mint itt is, Beren falu mellett. Azonban ezeknek a bozótoknak is gazdag a rovarfaunája.
Purpuricenus desfontainei napozik a délutáni napfényben.
Párzó darázscincérek: Chlorophorus dinae.
A tölgycserjék (Quercus calliprinos) egyik szép díszbogara a Coraebus maculifer, amely eddig csak Dél-Törökországból volt ismert.
Visszatérés a Saladin várhoz.
Az ártalmatlan Eirenis levantinus nevű sikló alkonyatkor indul vadászni rovarokból és apró gyíkokból álló zsákmányára.
Tetszetős külsejű állatka a Kotschy-gekkó (Cyrtopodion kotschyi).
Slunfeh városka környékén nagyobb tölgyfákból álló erdő van, ahol meglepetésünkre szarvasbogár is él!
Ez az alfaj a Lucanus cervus judaicus. E példány hossza 94 mm!
Június 25.
Leereszkedve az Ansariya keleti oldalán, tábort verünk a kőrisekkel tarkított legelőn.
Az Orontesz vizét ilyen csatornákon vezetik szerteszét az öntözéshez. Így az egész Ghab síkja megművelhetővé válik.
A sok víz kedvező élőhelyet nyújt a vizisiklónak
(Natrix natrix persa).
és sok kétéltűnek. A képen egy kecskebéka (Rana bedriagae).
és egy levelibéka (Hyla savignyi).
A nedves síkságon él a szíriai kőris (Fraxinus syriaca).
Az esti órákban rajzik e nagytermetű cincér, a Prionus lefebvrei. Sötétedés után zseblámpás keresgéléssel bukkantunk tucatnyi példányára a kőrisfák (Fraxinus syriaca) tövében. A képen egy hím példány.
Slunfeh városka felett az Ansariya-hegységről kelet felé letekintve mintegy 10 km szélességben terül el a Ghab síkja, megművelt földje tarka mozaikot alkot.
Utolsó látogatásunk a hegység tetején a szarvasbogaras tölgyesben.
Június 26-27.
Az délebbre fekvő Abu Qbeis falunál még mindig erdő botítja a hegységet. Egy réten igen öreg eperfákat (Morus nigra) találunk.
A tengerparthoz közel eső tájakon nehéz volt lakatlan területet találni, ezért jobb híján egy benzinkút parkolójában húztuk meg magunkat. Innen a híres lovagvár, a Crac des Chevaliers felé indultunk tovább.
Az áprilisban tömegesen található Julodis andreae díszbogár pár példányát még mindig láttuk.
Szép színű virágbogár a Potosia cuprea ignicollis, a Magyarországon élő rezes virágbogár egy másik alfaja.
Újra délebbre haladva, Damaszkuszhoz közel az Antilibanon-hegységben meglátogattuk az ősi arámi falut, Maalula-t, majd a fővárost átszelve visszatértünk Bludanhoz.
Itt a 2000 méteres magasságban éjjel a fénycsapdára különleges cincér érkezett.
A Neoplocaederus-faj még nincs leírva a tudomány által, bár már fogták pár példányát más gyűjtők.
Június 29.
Utolsó napunk Szíriában! Bludanból elindultunk Damaszkuszba, ahol még programunkban szerepelt a Magyar Nagykövetség meglátogatása.
Utolsó napunk Szíriában! Bludanból elindultunk Damaszkuszba, ahol még programunkban szerepelt a Magyar Nagykövetség meglátogatása.
Ez a Phoenicolacerta kulzeri nevű gyík talán búcsúztatásunkra jelent meg a sátrunknál,
amit ez alkalommal helyi lakosoktól béreltünk ki, ugyanis két és fél héttel korábbi helyünkre időközben idegenforgalmi céllal felállították ezt a beduinsátrat.
Damaszkusz milliónyi macskája közül egy.
A külvárosi házak mindegyikében laknak gekkók is. Sötétedés után találkozhatunk a török gekkóval (Hemidactylus turcicus).
Délután a Magyar Nagykövetség látott minket vendégül.
Június 30.
Hajnali fél 5-kor indult a repülőnk vissza Budapestre, ahova háromórás út után rendben szálltunk le.
