Az Apát-kúti-patak meglepetésemre aránylag bővizű volt, a télen hullt kevés csapadékhoz képest.
Helyenként sejtes mintázatú kőfallal erősítették meg a meredek partoldalt.
A kidőlt fákat, ha nem balesetveszélyes helyen vannak, meghagyják, így az évek alatt elkorhadó törzsekben számtalan korhadéklakó rovarfaj találja meg táplálékát, gazdagítva a környék faunáját.
Egy mutatós pattanóbogárfaj ilyenkor már imágó alakban található a fák belsejében. Ez az Ampedus elegantulus (Schönherr, 1817), melynek lárvája ragadozó, a szőrös szarvasbogár lárváit fogyasztja.
A szőrös szarvasbogár (Aesalus scarabaeoides [Panzer, 1794]) szintén imágó alakban, a korhadt fában telel át.
Pihenő a Kaán-forrásnál.
A meleg idő és a napsütés az áttelelő lepkéket is előcsalogatta, ez az atalantalepke (Vanessa atalanta [L.]) a forrás környékén repkedett.
Lábon elhalt bükkfa (Fagus sylvatica L.), melynek törzse és a rajta növő taplógombák apró bogárfajokat rejthetnek.
A lapos kék futrinka (Carabus intricatus Linnaeus, 1761) korhadt fák belsejében, vagy kidőlt fák laza kérge alatt vészeli át a telet, melegebb idő esetén elő is bújik rejtekéről.
A patakmederben egy idősebb hársfa (Tilia cordata Mill.) mellett hatalmas borostyánra (Hedera helix L.) bukkanunk.
A meredek völgyből visszamászunk az aszfaltútra, hogy a Pap-rét felé vegyük az irányt.
Az ilyen faodvakban többféle pattanóbogár (Elateridae) is él, a legritkább faj ezek közül a Limoniscus violaceus (Müller, 1821), melyet nem sikerült megtalálni.
A szintén nem gyakori Ischnodes sanguinicollis (Panzer, 1793) nevű pattanóbogár két példányát találtuk.
Ugyanebben a faodúban a Melanotus brunnipes (Germar, 1824) telelő példányait is megtaláltuk.
A Pap-rét előtt egy szép formájú öreg tölgy található, amely kitűnik az unalmas egykorú szálerdő látványából. Reméljük, hogy még sokáig élhet, és nem esik áldozatául a kíméletlen erdőgazdálkodásnak! A délben feltámadt igen erős szél miatt hamar visszafordulunk a völgy bejáratához és délután fél 4-kor hazaindulunk.
