SYRIA 2005

Szíria, 2005 április 18-30. A bogárgyűjtő túra négy résztvevője: Rahmé Nikola (Buprestidae), Podlussány Attila (Curculionidae), Márkus András (Cerambycidae) és Kotán Attila (Cerambycidae). A körutat Damaszkuszban kezdtük, innen elsőként délnek vettük az irányt a Druz-hegységbe. A napi végcél előtt meglátogattuk a híres boszrai amfiteátrumot. Egy eltöltött éjszaka után visszaindultunk Damaszkusz felé, hogy onnan Palmyrát keressük fel. Palmyrából még keletebbre utaztunk, egészen az Eufráteszig, Deir ez Zor városába. Egy itteni éjszaka után újra nyugatnak fordultunk, most északabbra haladva Aleppót, majd Idlibet vettük célba. Egy újabb éjszaka után az északnyugati Kasab falunál gyűjtöttünk két napot, közvetlen a török határ közelében. Ezután a délebbre fekvő, az Ansariya-hegység tetején lévő Slunfeh városkához, onnan pedig az Ansariya keleti oldalához utaztunk. A korai aspektus miatt még délebbre vettük az irányt, le egész Crac des Chevaliers-ig, a híres keresztes-lovagvárig. Egy szállóban töltött éjszaka után irányunk Maalula az ősi arámi falu, ahol a Szt. Tekla kolostor kiadó szobáinak egyikében szálltunk meg. Következő nap Seidnaya-t érintve visszatértünk Damaszkuszba, ahonnan a nyugatra elterülő Antilibanon-hegységbe Bludan faluhoz, a hegység magasabb pontjaira (2200m), majd Serghaya faluhoz mentünk. Itt egy gyümölcsöskertben sátoroztunk, s reggel a Hermon-hegy lábainál fekvő Burqush falu környékét kerestük fel. Este innen visszatértünk Bludanba, ahol utolsó terepen töltött éjszakánkat töltöttük. Damaszkuszban maradt egy napunk némi város- és bazárjárásra, s május 2-án kora reggel hazaérkeztünk Budapestre.


Szíria térképén világoszöld kanyargós vonal jelöli útunkat.


Már megérkezésünk napján hajnalban keresgéltük a helyi bogárfauna tagjait. Bérelt autónk egy Kia Rio kombi, melybe éppenhogy elfértünk rengeteg csomagunkkal.


Agapanthia pustulifera nevű bogáncscincér.


Agapanthia lateralis egy pillangósvirágú növényen.


Phytoecia virgula egy szúrós levelű fészkesvirágún (Asteraceae). Egy másik cincérfajt is találtunk itt:
Helladia humeralis


És ugyanezen a növényen díszbogár is él: Meliboeus parvulus.


A terepen egy helyi "vadász" odajött, mert azt hitte, mi is olyan zsákmányra vadászunk, mint ő. Kezében egy jó 180 cm-es hátsó méregfogas kígyót tart, egy keleti gyíkászkígyót (Malpolon insignitus). A kígyókaland után egy érdekes díszbogárfaj (Acmaeodera quadrizonata) tucatnyi példányát találtuk száraz fakéreg alatt.


Táborhelyünk a Druz-hegységben. Egy nyugodt, erdős bozót rétje, közel Habran nevű faluhoz.


Kora reggel jelennek meg a virágokon a virágdíszbogarak, mint ez az Anthaxia eugeniae.


Félúton Damaszkusz és Palmyra között igazi sivatagi körülmények fogadnak. Ez a pihenőhely a jól csengő Bagdad Café nevet viseli. Ezen az úton már sok átutazóban lévő iraki autóval lehet találkozni.


Palmyrai szállásunk a Hotel Zenobia kertjében felállított beduinsátor volt. Ugyanitt melegvizes zuhanyzó is volt, ahol végre meg tudtunk tisztálkodni.


A romok látogatása nem maradt el, bár itt is inkább a bogarakat kerestük.



A "sivatag hajója" itt már csak turistacsalogató látványosság.


Minket azonban a kisebb teremtmények jobban érdekeltek, ezért a kevésbé látogatottabb helyeken kutatgattunk. Első igazi sivatagi hüllőnk ez a gekkócska: Bunopus tuberculatus.



Egy másik sivatagi gekkó a Stenodactylus grandiceps.



Ez a szkink egy Chalcides-faj, valószínűleg a Chalcides ocellatus.


Sziklában lévő rejtekhelye előtt pillantottuk meg ezt a sivatagi varánuszt (Varanus griseus).


Óvatos közeledéssel sikerült ezt a képet elkészíteni a sziklaperem felett, de a következő pillanatban hirtelen hátrarccal tűnt el a mély repedésben.


Fél óra múlva azonban újra szerencsét próbálva sikerült "elejteni" a hatalmas gyíkot, és pár kép elkészítése után visszaengedtük a barlangjába.


Később végre a bogaraké lett a főszerep. Ezt a díszbogarat egy száraz tófenék növényzete között találtuk: egy Julodis syriaca distincta.



Két érdekes sivatgban élő ormányosbogár. Éjszakai életmódot folytatnak, nappal kövek aljához lapulva találtunk rájuk.


A nem várt probléma: defekt a jobb hátsón... szerencsére minden sarkon akad egy szerviz - még a sivatagban is!



A kerékjavítás után folytatva utunkat akadtunk erre az imádkozósáskára, a faj neve: Blepharopsis mendica.





Palmyra után 40 km-re keletre az út mellett gyűjtve vagy 2 tucat példányt fogtunk ebből a csodás díszbogárból, a Julodis syriaca distincta-ból.


Először csak messzebbről tudtam "lekapni" ezt az agámát, hatalmas versenyfutással azonban sikerült kifárasztani és közelebbről is "szemügyre venni".


Ilyenkor jobbnak látta a földhöz lapulás taktikáját a Trapelus pallidus nevű agáma.


Kézbe véve még mindig lapít!


A végeláthatatlan pusztaság, benne nem kevés állatfaj, és az ember, aki keresgéli őket.


Palmyra és Deir az Zor városa között valahol félúton vertünk tanyát éjszakára.


Távol az úttól, az éjszaka igen nyugodtan telt.


De nappal hatalmas jövés-menés kellős közepén találtuk magunkat. Hát ezért nincs itt növényzet!!!


Ezt a Mesalina brevirostris nevű gyíkot egy fölbe vájt lyukból csalogatam ki.


De csak pár kép erejéig :)


Később egy újabb gekkófajjal találkoztunk: Bunopus tuberculatus.


Az Eufrátesz látképe Deir az Zor városában.


És a város eperfáin (Morus nigra) rettentő mennyiségű díszbogár-röpnyílást találtunk. Némelyikben elpusztult Chalcophorella bagdadensis tetemére is bukkantunk.


Hosszú és fársztó, mintegy 350 km-es út megtétele után Északnyugat-Szíriában találtuk magunkat Idleb városka közelében. Az uralkodó zöld szín jelzi, itt már sokkal több a csapadék!


Ez a díszbogárfaj nagy valószínűség szerint Julodis ampliata.


Ez a színes gyík a Apathya cappadocica.


A hűvös és borult idő miatt könnyen kézre került.


A néha előbújó nap mozgolódásra késztette a díszbogarakat is, mint ezt a szép színű Chalcophorella stigmatica-t is a galagonyán (Crataegus sp.). Különféle lágyszárúakról gyűjtöttünk még cincéreket: Coptosia sancta-t és Helladia orbicollis-t.


Pár kilométerre a török határtól, Kasab falutól nem messze gazdag mediterrán erdőben bóklászunk. Véletlen akadta fűhálóba a fenyőkben fejlődő Pogonocherus anatolicus. Fenyőágból (Pinus halepensis) sikerült kinevelni egy díszbogárfajt: a
Phaenops chalcea-t.


és gyönyörködünk a flórában: előbb egy csillagfürt-faj (Lupinus pilosus),


majd ez a szép orchidea, a gérbics (Limodorum abortivum) gyönyörködtet.


A magas kígyószisz (Echium italicum) tőlevelei is bogarakat rejtegetnek!


Mégpedig a Coptosia ganglbaueri nevű cincér egyedeit. Ugyanitt reptében fogtam egy Helladia millefolii nevű cincért.


Látkép a Kasab környéki erdőségekre és hegyekre.


Ezen az embermagasságú, számunkra máig ismeretlen növényen (Asteraceae) találtuk


ezt a ritka cincérfajt: Phytoecia vagecarinata hímje a képen.


Itt pedig egy nőstény, amint a növény szárából táplálkozik.


Északnyugat-Szíriából az Ansariya-hegység vonalát követve délnek indultunk, és a Crac des Chevaliers nevű keresztes-lovagvárig meg se nagyon álltunk.


Lágyszárúakban gazdag domboldalak és a háttérben a Libanon-hegység havas képe fogadott minket.


Több tucat példányát találtuk a Julodis andreae nevű díszbogárnak.


Valamint sok cincérfajra bukkantunk a megannyi lágyszárú növényen. Ez az Agapanthia lais.


A mediterrán vidékekre betelepített eukaliptusz (Eucalyptus globulus) magával hozott két ausztrál cincérfajt is, a Phoracantha semipunctata-t és a Phoracantha recurva-t. A képen egy kidőlt és kiszáradt fa lefejtett kérge alatti, e cincérek lárvái által rágott járatok látszanak.


Gyümölcsfákon hüllőfélék is akadnak szép számmal, az első egy kaméleon (Chamaeleo chamaeleon),


A másik egy gekkó, a Kotschy-gekkóMediodactylus kotschyi.


Azért díszbogarat is találtunk: Capnodis carbonaria tápnövényén, a mandulán (Amygdalus communis).


Maalula falu környékén érdekes geológiai alakzatokban gyönyörködhetünk.


Itt már csak 60 kilométerre északra vagyunk Damaszkusztól, a vidék az Antilibanon-hegység része.


Empusa pennata nevű imádkozósáska lárvája várja rovarzsákmányát.


A parányi levelű mandulafélén (Amygdalus sp.) napozik a Chalcophorella stigmatica.


Seidnaya szikláin rengeteg szaladgál ezekből a szép gekkókból.


Ptyodactylus puiseuxi


Ugyanez a faj sötét köntösben.


Damaszkuszon átkelve az Antilibanon-hegységben fekvő Bludan falu fölé utaztunk. Még naplementekor érkezve volt időnk sátorhelyet is keresni.


Másnap nekiláthattunk a virágzó hegyoldalt átkutatni.


A Hippomarathrum boissieri nevű virág ernyői olyan büdösek, hogy csak légyféléket vonzanak.


Ez a tetszetős Pygoptosia sp. nevű cincér sajnos csak egy példányban került elő.


A legmagasabb részeken, 2000 méter tengerszint feletti magasságban még kiterjedt hófoltok tarkítják a tájat.


De már itt is lelhetünk bogarakat, mint ezt a hatalmas testű cincért, a Semnosia imperatrix-ot, melynek testhossza nemritkán 4,5 cm! Tápnövénye, a Ferula hermonis bőven tenyészik még itt.


Ez a szép bókoló virág a mi kockásliliomunkhoz áll közel (Fritillaria sp.)


Egy tyúktaréj-faj, a Gagea villosa.


Ez a kikerics pedig a Colchicum brachyphyllum nevet viseli.


Bludan falu szomszédja Serghaya, ahonnan szintén visz fel út a hegység völgyeibe. Ez a Manshura völgye.


Sokféle lágyszárú és cserje lel otthonra itt.


"Enjoy the silence!"


Egy falmászók által is meghódított hatalmas önálló kőtömb.


A Hermon-hegy lábainál Burqush falu határában tölgyekkel (Quercus calliprinos)vegyes galagonyás (Crataegus azarolus) bozótost találunk. Itteni zsákmányunk közé tartoznak Perotis cuprata, Anthaxia ghazi , valamint a cincérek közül Andrisnak sikerült kinevelni galagonyából a Purpuricenus longevittatus több példányát.




A galagonyákon pedig egy smargdzöld díszbogarat, a
Perotis chlorana-t.


Újra Bludan felett: szálláshelyünk, háttérben a Hermon-hegy (Jabal ash Sheikh).


Nemegyszer bukkantunk a talajból frissen kikelő Semnosia imperatrix cincérre.


Az lárva a Ferula hermonis nevű husáng talajban lévő részét fogyasztja, s az imágó a talajból jön elő.


A hegyvidék érdekes növényfaja ez a hagymaféle, az Allium libani.


Közelről virágai egy csokor tulipánra hasonlítanak.


Ezek azonabn már valódi tlipánok!


Ez a szúrós levelű növény a Cirsium lappaceum, amely sok bogárnak tápnövénye.


Ezek közül az egyik a Helladia paulusi bludanica cincér,


a másik a Musaria astarte perrini nevű cincér.


A gyalogcincérek és más bogarak utáni kutatás hamar fárasztóvá válik, az ember háta és nyaka görcsbe áll.


Persze az eredmények feledtetni tudják a fájdalmakat: Dorcadion libanoticum.


És egy másik gyalogcincér-faj hímje. Ezt még nem sikerült meghatározni, az út utolsó cincérfajának nem is rossz eredmény!


A hófödte Hermon-hegy pedig három ország és kultúrák határán megfelelő búcsúkép ettől a színes országtól.

Köszönet valamennyi szíriainak, akik segítségünkre voltak az utazásban, eligazodásban és minden szíriainak, hogy szeretettel fogadtak és láttak vendégül hazájukban!