Horvátország, augusztus vége, szeptember eleje. Családi nyaralás szüleimmel és feleségemmel a dalmáciai Šibeniktől délre Bilo nevű faluban, a tengerparthoz közel.
Érkezésünk estéje. Egy viharos, esős nap után megnyugodni látszik az időjárás.
Kibérelt apartmanunk feletti látkép.
A ház feletti domboldalon aleppói fenyőkből (Pinus halepensis) álló ritkás erdő van.
A ház alatt pedig úgy 300 méterre egy csodás tengerparti öböl.
Az esték persze itt is bogarászással teltek: a tengerparton növő tengeriköményen (Crithmum maritimum) itt is megtalálható ez az aprócska cincér, a Parmena pubescens.
Egy jó erős zseblámpával és éles szemel a jól rejtőző állatkákat ki lehet szúrni a növényeken.
Persze más is les rájuk: imádkozósáska!
Horvátország mészkőhegyeire jellemző látvány: az eső izgalmas rajzolatokat váj a sziklákba.
Ez a nagytestű ormányosbogár körülbelül 1,5 cm-es.
A hazainál jóval gazdagabb hüllőfauna egyik tagja a négycsíkos sikló (Elaphe quatuorlineata).
Ennek a termetes példánynak a hosszát úgy 180 cm-re becsültem.
Az ilyen köves-sziklás görgeteges lejtő ideális vadászterület számára.
És ideális élőhely sokféle díszbogár (Buprestidae) számára is, bár ebben az évszakban már csak kevés fajukkal lehet találkozni.
Nyomokat viszont bőségesen találtam: dalmát díszbogár (Buprestis dalmatina) és foltosfejű díszbogár (Buprestis haemorrhoidalis) kirepülőnyílásai egy száraz fenyőtörzsön.
Nem sokkal később imágókat is találtam. Ezek a fajok egész szeptember végéig rajzanak. Dalmát díszbogár (Buprestis dalmatina).
Itt épp peterakás közben: tojócsövét minél mélyebbre próbálja tolni a farepedésbe.
Dalmát díszbogár (Buprestis dalmatina).
Foltosfejű díszbogár (Buprestis haemorrhoidalis).
Fiatal balkáni haragossikló (Hierophis gemonensis) keresi rovarzsákmányát.
A katonás cincér (Cerambyx miles) ilyen késői időpontban már ritkaság.
Ez a mókás teremtés az Anacridium aegyptium nevű vándorsáska fiatalkori alakja.
Színpompás külsejét felnőtt korára elveszíti, bár akkorra is rejtőszínezetben marad: az addigra elbarnuló lágyszárúak és cserjék a már barna és repképes állatot is elrejtik.
Ez a botsáska (Bacillus rossius) viszont már most is szem elől téveszthető.
Ha nem mozdul, garantáltan nehéz meglátni.
Szabadon eresztése után is rögtön mozdulatlanná vált a növényzeten.
A közeli Primošten nevű falu egy kis félszigetre épült és kedvelt idegenforgalmi hely.
Primošten faluban minden reggel frissen fogott tengeri csemegéket kinálnak, ebédünk is ezekből készült.
Látogatás Šibenik városában. Ez a parti őrség épülete.
Šibenik óvárosának képe a tipikus dalmáciai középkori városokét mutatja.
Šibenik büszkesége a XV. században gótikus stílusban épült Szent Jakab (Sv. Jakov) katedrális.
Öblünkkel szemben rengeteg kisebb sziget terül el. Ez a kép a legközelebb eső aprócska, pár száz négyzetméteres kis szigeten készült.
Meglepetésemre rengeteg gyíkot láttam, a madarakon kívül itt más ellenségük nem lehet.
Fiumei faligyík (Podarcis melisellensis) nősténye.
És egy hím közelebbről,
...és még közelebbről.
Fiumei faligyík (Podarcis melisellensis) hím portréja.
Egy kifejlett nőstény fiumei faligyík (Podarcis melisellensis).
Érdekes, hogy ennél a fajnál a nőstények egy része fekete mintázat nélküli.
Búcsúkép a kis gyíkos szigettől és egész Dalmáciától erre az évre!
