Horvátország, július-augusztus fordulója. Nyaralás feleségemmel, Szlovák Emesével és unokatestvérével a Senj melletti Ujča kempingben. Némi bogarászás a kempingben és környékén.
Sátorhelyünk és a kempinghez tartozó öböl látképe.
Első esti sétám eredményeként a tengerikömény (Crithmum maritimum) nevű növényen tucatjával leltem ezt az apró cincérfajt: Parmena pubescens.
Zseblámpás keresgéléssel fügefán (Ficus carica) különféle bogarakat lehet találni. Itt egy Herophila tristis és egy Trichoferus holosericeus láltható.
Ez a gyászbogár a Helops rossii.
Napközben a kemping fáit átvizsgálgatva akadtam erre a bükkfa-díszbogárra (Dicerca berolinensis) egy elszáradt komlógyertyán (Ostrya carpinifolia) törzsén próbált távozni a röplyukából, de valószínűleg kisebb nyílást rágott, mint amekkorán a teste átfér, ezért beszorult és elpusztult. Végtagjai még puhák voltak, talán előtte egy nappal pusztult el.
A leggyakrabban látható lepkék a kempingben ez a boglárka (Polyommatus sp.) és a kék lonclepke (Limenitis reducta).
Kardoslepkét (Iphiclides podalirius) sokszor lehetett látni a zuhanyzó környékén amint vizet szívogat.
A sátor melletti fügefán minden este nagy hőscincérek (Cerambyx cerdo) adtak randevút egymásnak. Itt épp egy kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus) is beszáll a dorbézolásba.
A sátor környékére gyakran jöttek énekesmadarak rovarokra és ételmaradékra vadászni.
A tengeriköményt napközben átkutatva nem találtam a kis cincéreket.
Parmena pubescens fotózása a sátor melletti röptiben felállított szabadtéri "stúdióban".
Bolyhos teste leginkább apró pókéra emlékeztet.
Ennek a pókhangyának (Mutilla sp.) szintén pókszerű a külleme.
A hegyoldal fenyvesében jó idő esetén számos díszbogárral találkoztam, ez a leggyakrabban borókán előforduló faj - Buprestis cupressi - itt épp egy feketefenyő (Pinus nigra) ágán napozik.
Kardoslepke (Iphiclides podalirius) táplálkozik a vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca) virágán.
Senj óvárosának egy apró részlete ez a kőkapu.
Az utcai gyorsbüfékben finom friss sült tengeri nyalánkságokat fogyaszthatunk.
Sajnos az Adria időjárásához a viharok is hozzátartoznak, főleg itt északon.
Senj kikötője előtt a mólót korbácsolják a hullámok.
Pár órával később valamivel nyugodtabb kép fogad a kikötőben.
Szimbólumként felállított vasmacska, háttérben a Nehaj vár.
Estére a kempingen már a megnyugvás jele mutatkozik.
Egy reggeli meglepetés: sátorunk két rétege között egy nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) bújt el a vihar elől.
A fenyő-díszbogár (Dicerca moesta) rejtőszínével a fatörzsön szinte észrevehetetlen lenne.
Igaz, még az ágba is nagyon beleolvadnak.
Ez a Herophila tristis a rossz időjárás miatt nem bújt el a nappali hőség elől.
Utolsó napunkon a kempingből kirándulást tettünk a Velebit-hegység magasabb részére,
ahol már érett a feketeáfonya (Vaccinium myrtillus).
A barnamedve (Ursus arctos) itteni jelenlétére figyelmeztető jelzések utalnak.
