Horvátország, augusztus közepe. Bogarászút Kotán Attilával, fő cél a kecskecincér (Tragosoma depsarium) felkutatása, valamint hegyvidéki díszbogárfajok gyűjtése.
A Kapela fenyveseiben gyakori fajnak mondható az osztrák díszbogár (Eurythyrea austriaca) . Ez egy kikelés előtt elpusztult példány maradványa egy száraz jegenyefenyő (Abies alba) törzsében.
A száraz jegenyefenyő (Abies alba) törzsén sokszor láthatóak az osztrák díszbogár (Eurythyrea austriaca) röpnyílásai,
A díszbogarakra jellemző fürgeség nem illik az alkalmas petézőhelyet keresgélő osztrák díszbogár (Eurythyrea austriaca) nőstényeire.
A még alkonyat előtt előbújó folyófűszenderek (Agrius convolvuli) tébolyultan röpdösnek az estére becsukódó csattanó maszlag (Datura stramonium) virágai felett.
Hím foltosfejű díszbogár (Buprestis haemorrhoidalis) vár párjára a kidöntött fenyőrönkön. Az osztrák díszbogár (Eurythyrea austriaca) pedig petézőhelyet keres a jegenyefenyő (Abies alba) törzsén:
Hüllőtojásokat is találtunk korhadt fa belsejében, ahol a korhadás által termelt meleg állandó hőmérsékletet biztosít az embriók kifejlődéséhez.
A Pachyta quadrimaculata nevű cincér szívesen látogatja a szártalan bábakalács (Carlina acaulis) virágját is.
Késő nyári virág a Szent László-tárnics (Gentiana cruciata).
Például ezt a feltűnő színezetű pézsmacincért (Aromia moschata) és aranyos rózsabogarat (Cetonia aurata).
A hegyvidéken gyakori kecskefűz (Salix caprea) a tápnövénye a zöld karcsúdíszbogárnak (Agrilus viridis).
Az utolsó reggelünket Štirovača-n, egy hegyi réten töltöttük, ahol ivásra és mosakodásra alkalmas jéghideg forrásvíz és néhány lakóház van.
Útban haza, egyenesen a Kapela-hegység gyomrán át.