HUNGARY, 1-2.VII.2007

Végre elérkezett az idő, hogy megtaláljuk a szabadban is azt a nagyon ritka díszbogárfajt, amelynek nyomaira tavaly ősszel bukkantam, már a rajzási időszak elmúltával. Ez a tölgyfa-díszbogár - Eurythyrea quercus (Herbst, 1780) - amely Európa-szerte fokozottan védett és néhány ország vöröskönyvében is szerepel. Magyarországon is védett, bár védettsége nem fokozott, eszmei értékét 50000 forintban állapította meg a 13/2001. (V. 9.) sz. Környezetvédelmi minisztériumi rendelet. A 9 védett díszbogár közül ez a faj az egyetlen 50000-es. Ritkaságát életmódjának és az ezt nem toleráló modern erdőgazdálkodásnak köszönheti. Lárvája öreg, száraz, de nem korhadt tölgyfélékben (Quercus spp., Castanea sativa) fejlődik, mélyen a száraz fatestben. Életciklusának jelentős részét a hosszú, akár tízéves lárvastádium teszi ki. Mivel Európában nagyon kevés érintetlen tölgyes és öreg fa él, a faj visszaszorult és ma már csak rendkívül kis egyedszámban található a lomberdőkben. Bizonyos esetekben megmaradt vén fák, vagy facsoportok is képesek eltartani egy populációt, mint azt korábbi években a Cseh Köztársaságban, Dél-Morvaországban láttam. Szerencsére Magyarországon is akad ilyen terület, így nemcsak ritka véletlenszerűséggel találkozhatunk a hegy- és dombvidékek tölgyeseiben, hanem célzott kutatással is megfigyelhetjük e hatlábú kincs életvitelét és viselkedését. A kifejlett bogarak június második felében jelennek meg és rajzásuk júliusban is tart. Nagyon melegkedvelők, csak napsütéses időben aktívak, erős szélben, esőben, vagy hűvösben passzívvá válnak.

Hajnalban már a terepen voltam és mivel az izgalomtól aludni se bírtam, végignézhettem a holdnyugtát.



A nap első sugarai elkezdték melegíteni az idős fák koronáit.



Az ilyen matuzsálemek jó nevelőfái lehetnek a bogárnak. Kocsányos tölgy (Quercus robur L.)



A szarvasbogarak - Lucanus cervus (Linnaeus, 1758) - ideje már leáldozott. Több tucatnyi társát is elpusztulva találtam, jórészt már a hangyák által felaprítva.



A tavaly ősszel talált röplyukakkal teli fadarabok egyike.



E friss repnyílás egy nőstény példányé lehetett.



Az öreg, hőscincérek (Cerambyx cerdo Linnaeus, 1758) által már szétrágott törzseken sok röplyuk van, majdnem minden fán.



Ennyi repnyílás erős populációról árulkodik.



Délelőtt a nap egyre magasabbra kúszott és egyre melegebben sütött, érdemes volt már figyelni a lombozatot.



Egy-egy fa alá állva a felreppenő bogarakat lestük.



Az ágvégekre leszálló bogarakat hosszúnyelű hálóval lehet megfogni, a cserjeszintre ugyanis nagyon ritkán téved le.



Nőstény nagyon ritkán kerül a hálóba. Példányszámuk kisebb lehet, mint a hímeké.









Az első nőstény egyszínű zöld, kékes lábakkal, 18 mm-es testhosszal.



A második vöröses elszíneződésű, kicsit nagyobb (19 mm) példány.



A hímek mindig kisebbek, színük legtöbbször zöld, de néha eltérhet.



Vöröses színű hím.



Kék szárnyfedőjű hím.





A hímek a fák lombja körül repkedve keresgélik a leveleken üldögélő nőstényeket. Ha meglátják, azonnal rávetik magukat és párosodnak.



Más díszbogár is él a tölgy lombjain: a szalagos díszbogár - Coraebus florentinus (Herbst, 1801)



Szintén a hálóba került ez a hím példány.



Napnyugta után még zseblámpával keresgélve a fák törzsén más bogarakra is akadtunk:



Lacon querceus (Herbst, 1784) nevű ritka pattanóbogár.



És a csőszcincér - Prionus coriarius (Linnaeus, 1758) - több példányára is.