Délutáni csavargásom a Biatorbágy és Páty közötti Alsó-hegy elhagyott szőlőiben. A növényzetet gyümölcsfák és bokrok alkotják, elszórtan áll néhány tölgyfa is (Quercus sp.) Sokféle díszbogárral találkoztam már itt, melyek a galagonyához (Crataegus sp.), kökényhez (Prunus spinosa), rózsához (Rosa sp.), szilvához (Prunus domestica), mandulához (Amygdalus communis) és szőlőhöz (Vitis vinifera) kötődnek.
A terület nagyon gazdag lágyszárúakban is, a gyepszint csak úgy zsizseg a sok rovartól májusban és júniusban.
Jellegzetes látvány a szilván (Prunus domestica) a sárgafoltos díszbogár (Ptosima flavoguttata [Illiger, 1803]).
Foltjai változékonyak, olykor hiányozhatnak is.
Pár rózsavirág még vonzotta a virágdíszbogarakat is. Itt a ragyogó virágdíszbogár (Anthaxia nitidula [Linnaeus, 1758]).
Leggyakrabban rózsa levelein látahtó a földiszeder-karcsúdíszbogár (Agrilus cuprescens Ménétries, 1832).
Kicsit szokatlan látvány a rózsa (Rosa canina) levelét rágó pimpó-díszbogár (Coraebus elatus [Fabricius, 1787]).
Tápnövényei rózsafélék (Rosaceae), leggyakrabban pimpófajok (Potentilla spp.)
Közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria L.), itt ezen a növényen találtam a legtöbbet. A növény meghatározásáért köszönet Kovács Józsefnek.
Kökényen néha rábukkanhatunk a rózsa-karcsúdíszbogárra is (Agrilus macroderus Abeille de Perrin, 1897).
Agrilus macroderus Abeille de Perrin, 1897
Nagyobb termetű díszbogarunk a bronzos díszbogár (Perotis lugubris [Fabricius, 1777]). Tápnövényei különféle gyümölcsfák (Rosaceae).
A nem permetezett szőlőn (Vitis vinifera) mindenütt megleljük a szőlő-karcsúdíszbogarat (Agrilus derasofasciatus Lacordaire, 1835).
A tesméretéhez képest hatalmas levélen sokszor a sziluettjét láthatjuk meg.
A tudományos nevét (Agrilus derasofasciatus Lacordaire, 1835) a hátán látható szőrsávról kapta. Képemen egy pár gondoskodik a fajfenntartásról.
