Dr Ilniczky Sándorral kirándultunk a Gödöllői-dombságban. Ezen a napon az idő kicsit hűvösebb volt az eddigi meleghez képest, közepes szél mellett 27°C-ra hevült a levegő. Először Valkó mellett látogattuk meg a már régóta ismert öreg elszáradt tölgyfát. Még mindig áll, dacára, hogy már körülbelül 10 éve is halottnak láttam. Később átautóztunk Máriabesnyőre, hogy régi gyűjtőhelyünkre, a Faház-tetőre felsétáljunk.
Valkói öreg kocsányostölgy (Quercus robur)
Útközben a Faház-tetőre napsütötte nyíladékon jártunk.
Egy száradó tölgy oldalán néhány tölgyfa-díszbogár (Eurythyrea quercus [Herbst, 1780]) röplyukat fedeztünk fel!
És két újabb, különálló kimeneti nyílás!
És a szenzáció!!! Egy metszlapon kirágva magát a röplyukba szorult és elpusztult hím példány egyértelműen bizonyítja a faj itteni jelenlétét!
Leszámítva, hogy a végtagokat a hangyák már lecsonkították, még puha imágót tudtam kiszedni és hazavinni.
A gödöllői tölgyfa-díszbogár (Eurythyrea quercus [Herbst, 1780]) preparátuma.
Hatalmas foghíjak tátonganak az erdőben itt is, mint itthon szinte mindenütt. Hársfák, kőrisek és juharok estek áldozatul a gazdaságnak.
Az egyik farakáson bükkfa-díszbogár (Dicerca berolinensis [Hernst, 1779]) tevékenykedett, petéje azonban biztosan kárba vész.
