2007.VI.16., Gödöllői-dombság


Dr Ilniczky Sándorral kirándultunk a Gödöllői-dombságban. Ezen a napon az idő kicsit hűvösebb volt az eddigi meleghez képest, közepes szél mellett 27°C-ra hevült a levegő. Először Valkó mellett látogattuk meg a már régóta ismert öreg elszáradt tölgyfát. Még mindig áll, dacára, hogy már körülbelül 10 éve is halottnak láttam. Később átautóztunk Máriabesnyőre, hogy régi gyűjtőhelyünkre, a Faház-tetőre felsétáljunk.



Valkói öreg kocsányostölgy (Quercus robur)



Útközben a Faház-tetőre napsütötte nyíladékon jártunk.



Egy száradó tölgy oldalán néhány tölgyfa-díszbogár (Eurythyrea quercus [Herbst, 1780]) röplyukat fedeztünk fel!




És két újabb, különálló kimeneti nyílás!



És a szenzáció!!! Egy metszlapon kirágva magát a röplyukba szorult és elpusztult hím példány egyértelműen bizonyítja a faj itteni jelenlétét!



Leszámítva, hogy a végtagokat a hangyák már lecsonkították, még puha imágót tudtam kiszedni és hazavinni.



A gödöllői tölgyfa-díszbogár (Eurythyrea quercus [Herbst, 1780]) preparátuma.



Hatalmas foghíjak tátonganak az erdőben itt is, mint itthon szinte mindenütt. Hársfák, kőrisek és juharok estek áldozatul a gazdaságnak.



Az egyik farakáson bükkfa-díszbogár (Dicerca berolinensis [Hernst, 1779]) tevékenykedett, petéje azonban biztosan kárba vész.