Egy héttel azután, hogy Tamás és Attila Gánt környékén jártak a Vértesben, én is csatlakoztam hozzájuk, hogy ezúttal egy másik völgyet ismerjünk meg. Velünk tartott negyedikként még Gábor is, akivel már kitudja mikor túráztunk együtt. Kellemes tavaszi idő fogadott minket, bár a szél egész nap fújt, és délután még kicsit csepergett is az eső, mégis nagyon jól éreztük magunkat, hála a tavaszi napsütésnek és az érdekes és ritkább bogárfajoknak.
A falut elhagyva a kék jelzésen haladunk.
Jobbra-balra legelő, de itt nem marhák, hanem lovak használják a füvet.
Beérve a dombok közé már megjelennek a cserjék, elsősorban rózsa és galagonya.
Kőforgatás a nap kezdetén.
A felfordított kövek egy része alatt hangyacsaládok tanyáztak. Itt fekete hangyák (Lasius niger) mentik a lárvákat.
Ezen a képen pedig egy apróbb (2-3 mm) faj dolgozója teszi ugyanazt.
Üres róka- vagy borzüreg. Na itt aztán lehet rovarélet!
Egy 3 mm-es ganéjtúró-féle a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus).
A Trox eversmanni egy irhabogár-féle, amely elsősorban emlősök szálláshelyén tanyázik.
Kisemlős-szőrrel teli ürülék alatt egy másik irhabogár, a közönséges irhabogár (Trox sabulosus) példányai gyülekeznek.
Mezei homokfutrinka (Cicindela campestris)
Homokfutrinka-porté.
Közönséges nünüke (Meloe proscarabeus) násza. (photo: T. Németh)
Már bent az erdőben.
A még színtelen erdőt az igen feltűnő tavaszi héricsek (Adonis vernalis) teszik színesebbé.
Míg Attila száraz fa kérge alatt keresgélt,
addig Tomi malackákkal barátkozott (photo: T. Németh),
én pedig apróságok fotózásával foglalatoskodtam. (photo: T. Németh)
Nagy pöszörlégy (Bombylius major) portréja.
Már a szabadban figyeltem meg a kis kockáspattanót (Prosternon tessellatum).
Száraz juharfa kérge alatt lapult egy aprócska (2 mm) álskorpió.
A kirostált avarból és növényi törmelékből néha furcsa állatok kerülnek elő. Ennek a lénynek a mérete nem nagyobb 3 mm-nél.
Az irtás szélén megmaradt elszáradt tölgyfa jó kis rovarlelőhely lehet.
A Kelet-Ázsiából származó harlekinkatica (Harmonia axyridis) csoportosan telel, mint sok más hazai katicafaj. Mintázata megdöbbentően változékony.
Kéreg alatt sok sutabogárfaj él és ragadoz. Ez a sárgabunkós kéregsutabogár (Paromalus flavicornis).
A következő a közönséges lapossutabogár (Platysoma compressum).
És egy apró (2 mm) faj a lapátlábú gömbsutabogár (Abraeus granulum).
A fa odvában talált agyagos korhadékból előkerült a kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) is! Ez egy újabb lelőhelye ennek a nagyon ritka Natura 2000 jelölőfajnak.
Bábkamráját az agyagszerű finomszemcsés korhadékban készíti el, a telet ott tölti és tavasszal jön elő.
A meleg hatására ez a példány hamar felélénkült és szaladni kezdett.
Ez a fa titokzatos ormányosbogárnak adott otthont, de nem egynek, hanem egy egész csapatnak!
Apró repedésében tucatnyi holttettetős ormányosbogár (Camptorrhinus statua) bújt meg. Egyike a négy Magyarországon védett ormányosbogárnak!
Hasoldala felől jól látszik, hogy ormányát egy arra kialakult vájatba tudja süllyeszteni.
Nagyon nehezen lehet mozgásra késztetni, akár órákon át is merev tud maradni behúzott lábakkal.
A Vértesben sehol sem tömeges a babérboroszlán (Daphne laureola), itt is csak néhány egyedet találtunk.
Virágzása éppen erre az időszakra esik. A másik két itthoni boroszlánfajtól eltérően virágai nem illatosak.
Kiszáradt hársfa taplójában gombalakó gyászbogarak vertek tanyát.
Egyikük a szarvas taplóbogár (Neomida haemorrhoidalis). Szarvacskákat csak a hímek viselnek.
Testük atkáknak adnak ottthont és táplálékot.
Másikuk a bordás taplóbogár (Bolitophagus reticulatus).
Bizarr külsejét nagy nagyításban láthatjuk meg.
Újabb pattanóbogár már szintén szabadban: téglavörös pattanó (Hypoganus inunctus).
Fekete cirpelőfutó (Cychrus caraboides)
Cirpelőfutó-portré.
Késő délután útban vissza Gánt felé. Búcsúzóul két kökörcsinkép:
Fekete kökörcsinek (Pulsatilla pratensis nigricans)
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
