Talán az első igazán langyos tavaszi napon Fótra kirándultunk feleségemmel, fiammal és öcsémmel, hogy néhány órát az üde levegőn töltsünk. Meglepetésemre a késlekedő tavasz hirtelen ezer formájában mutatta jelenlétét, háromféle nünüke (Meloe violaceus, M. rugosus, M. proscarabeus) is rajzott, rengeteg légy és hártyásszárnyú repkedett, a kora tavaszi nappali lepkék is vadul csapkodtak a levegőben. A Somlyó napsütötte oldalán izgága mezei homokfutrinkák (Cicindela campestris) tucatjai vadászgattak a száraz fűben, ahol az első élénkebb színeket a tyúktaréjok (Gagea sp.), héricsek (Adonis vernalis) és ujjas keltikék (Corydalis solida) virágai adták. A száraz fű és levelek között itt-ott gyíkok suhantak el, két pannongyíkot (Ablepharus kitaibelii) és egy fiatal zöldgyíkot (Lacerta viridis) sikerült megfigyelni. A sokszor szűrt napsütésben is kellemesen meleg, közel 20 fokos levegő végre a rég várt tavasz illatát sodorta, csak kiüresedett éhes gyomrunk késztetett a délutáni hazaindulásra.
A Somlyó tetején virágos kőris (Fraxinus ornus) és molyhos tölgy (Quercus pubescens) alkotja az erdőt, de az akác (Robinia pseudoacacia) is tömeges sajnos. Oldalt a védettséget jelző tábla.
Sárga tyúktaréj (Gagea lutea)
Ujjas keltike (Corydalis solida)
Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
Pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri)
Mezei homokfutrinka (Cicindela campestris)
Mezei homokfutrinka portréja.
