Ez a beszámoló két nyári utazás eseményeit foglalja magába. Mindkét alkalommal Tomival mentünk az Alföld déli tájaira, az én fő célom az európai nyelesszemű légy megfigyelése és lefényképezése volt. Ezt a legyet 1997-ben írta le a tudomány, azután, hogy egy évvel előtte Paulovics Péter megtalálta a Maros mellett. Előtte még a család (Diopsidae) is ismeretlen volt nemcsak Magyarországon, de még Európában is. A területek, ahol jártunk: először végig a Maros mentén, aztán Szegednél, Mórahalom és Kelebia térségében, valamint északabbra már Pest megyében Örkénynél. Először június közepén, majd július közepén próbálkoztunk, a legyet második alkalomra sikerült megtalálni.
Komp a Maroson Szegednél (félóránként indul).
A Maros Makónál sodrásiránnyal szemben. Júniusban itt sikertelenül kerestük a legyeket.
A strand hétköznap elhagyott, így zavartalanul kószálhattunk rovarok után kutatva.
Szilfa-csücsköslepke - más megközelítés szerint W-betűs farkincás-boglárka (Satyrium w-album) a nedves partmenti talajból szívogat.
A vízközeli nedves talajt Tomi vizsgálgatja.
Európai nyelesszemű légy (Sphyracephala europaea)
Trópusi rokonaihoz képest szemei elég rövid nyélen ülnek, bár ábrázata így is meghökkentő.
Rövidke párosodásukat is sikerült elcsípni.
Néha vízparti növényzeten is láthatók, de a legtöbbször a talajon találkoztunk velük.
A védett nagy karmosbogár (Potamophilus acuminatus) tucatnyi egyedét találtuk a késő délutáni órákban a vízből kiálló növényeken.
(photo: T. Németh)
Táborhelyünket egy fiatal kőrisfaültetvény mellett találtuk meg. Éjszaka meglepetésünkre nagy sürgés-forgás volt az aljnövényzetben, részletek két képpel lejjebb...
Néhány tölgyfa akadt itt, melynek levelein makkfúró ormányosok (Curculio sp.) tevékenykedtek.
Sátrunkat dorbézoló hörcsögök területére vertük fel, így éjszaka nem sokat pihentünk.
A párkereséstől és fejlámpánk fényétől elvakult állatok ügyet sem vetettek pár centiméteres közelségünkre.
Mezei hörcsög (Cricetus cricetus) kandúr kaján tekintete.
Szeged melletti országút, szélén mezei szilek (Ulmus campestris). Itt rövid időre megálltunk, hátha akad némi díszbogár-zsákmány.
Megérzésünk jó volt: a szilfa-tarkadíszbogarak (Lamprodila mirifica) tömeges jelenlétét figyeltük meg.
Öreg vénic szil (Ulmus laevis) a Kelebia melletti homoki akácosból.
Itteni éjszakánkat egy természetesnek korántsem mondható homokra ültetett akácos-fenyvesben töltöttük. Sötétedés előtt bekapcsoltuk az UV-lámpát.
Keleti cserebogár (Anoxia orientalis)
(photo: T. Németh)
Apró, homokban futkosó rovarok fotózása.
(photo: T. Németh)
A fürgebogarak családjának (Anthicidae) egyik legkisebb, körölbelül 2 mm-es képviselője.
Egy apró irhabogár-féle a vörhenyes csorvány (Glaresis rufa), neve még a nyelvújítás korából maradt fenn.
A nagy ásófutrinka (Dyschirius chalceus) UV-lámpánk fényére érkezett.
Tamás egyik zsákmánya ez a pattanóbogár: Agriotes modestus.
(photo: T. Németh)
A másik Örkényben gyűjtött pattanóbogár a Paracardiophorus musculus, tipikusan homokon élő faj.
(photo: T. Németh)
Egy gyakori pókhangya-faj a Dasylabris maura.
A szeplős díszbogár (Poecilonota variolosa) Magyarországon nagyon ritka, csak őshonos nyarasokban található. Nagy alföldi körutazásunk záró fotózsákmánya volt.
