Rövid kirándulást tettünk egy pénteki nap délelőttjén a budai Sas-hegyre Ottóval, Arankával és Tomival. Kopogtatással, fűhálózással és egyeléssel gyűjtöttünk tavaszi rovarokat, igazi "csemege" azonban sajnos nem akadt. A meleg napsütésben hamar kiszáradtunk és délután 2-kor visszatértünk a városba, ahol már várt minket a Rovartani Társaság ülése.
Aranka és Ottó lebegése a város felett.
Osztrák pozdor (Scorzonera austriaca Willd.) - díszbogár nélkül.
A lakóházak lassan teljesen benövik a hegyet. Pedig itt még él a pannon gyík (Ablepharus kitaibelii [Bibron & Bory de Saint-Vincent, 1833])!
A tavaszi hérics (Adonis vernalis L.) virágzásának utolsó hete lehetett.
Feltűnő látvány a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis Wender.) termése.
Aranka meglátva a változó gurgolyát (Seseli varium Trev.), eszébe jutott, hogy egy cincérfaj kötődik ehez a növényhez.
Hamar meg is találta az első példányokat. Távolról akár katicabogár látszatát is keltheti, a riasztó színek talán megvédik néhány ragadozótól.
Nőstény árgusszemű cincér (Musaria argus [Frölich, 1793])
A növény szárának föld alatti részére helyezi petéjét, ilyenkor csak piros fejét és előtorát lehet meglátni.
Hím árgusszemű cincér (Musaria argus [Frölich, 1793])
A hím gyapjasabb, csápja hosszabb és testéhez viszonyítva feje nagyobb mint a nőstényé.
A még csak rügyező mezei szil (Ulmus minor Mill.) fácskákon már rajzottak a sávosnyakú virágdíszbogarak (Anthaxia manca [Linnaeus, 1767]).
