
Indulás előtti szöszmötölés a reggeli hűvösben.

Egy nyáron kidőlt csertölgy - Quercus cerris L. - melynek kérgében rengeteg díszbogárlárvát találtunk.

Az egyik ezek közül az ólmosfényű karcsúdíszbogár - Agrilus hastulifer Ratzeburg, 1837 - lárvája.

Az egyhangú cseres-tölgyesből felmásztunk az egyik domb déli száraz oldalára.

A galagonya-karcsúdíszbogár - Agrilus sinuatus (Olivier, 1790) - lárvájának jellegzetes rágásképe egy barkócaberkenye - Sorbus torminalis (L.) Crantz - törzsén.

Bogárlárvák kutatása száraz ágakban.


Kirándulásunk érdekes színfoltja volt ez a hím bikapók - Eresus cinnaberinus (Olivier, 1789) - a sziklás oldalon.

A Sztaravoda-patak "rendetlen" medre alkalmas a korhadt fákban való keresgélésre. Bükk- és égerfák kidőlt törzsei adnak otthont a korhadéklakóknak.

Ahol még nem pusztított az erdész fűrésze, még öregebb bükkfákkal - Fagus sylvatica L. - is lehet találkozni.