Helyünk a kempingben, közvetlen közel a parthoz, komlógyertyánok (Ostrya carpinifolia Scop.) árnyékában.
Egy front elvonulta után kellemes napos, meleg idő kezdődött.
A vércincér (Purpuricenus kaehleri [Linnaeus, 1758]) nálunk is él, Horvátországban nem ritka. Néha rothadó gyümölcsön is megtalálható.
Nem túl feltűnő és apró bogár ez a gyalogdíszbogár (Sphenoptera sp.)
A nálunk ritka kék-zöld facincér (Ropalopus insubricus [Germar, 1824]) elterjedt faj a Velebit-hegységben.
Fő tápnövénye a mezei juhar (Acer campestre L.), lárvája a száraz fa kérge alatt rág járatokat.
A gyors mozgású nyírfa-darázscincér (Isotomus speciosus [Schneider, 1787]) ritkán kerül szem elé. Tápnövénye nemcsak a nyírfa, hanem más lombosfák is.
Üröm-tompadíszbogarak (Meliboeus graminis [Panzer, 1789]) párzása a fehér üröm (Artemisia absinthum L.) levelén.
A sárgászöld haragossikló (Hierophis viridiflavus [Lacépède, 1789]) horvátországi elterjedésének déli határán. Itt a fekete színváltozat gyakoribb a törzsalaknál.
A haragossiklókra jellemző agresszivitás e példánynál is mutatkozott.
Egy újabb front érkezik. Kilátás északnyugat felé: Crikvenicát már áztatja az eső.
Dalmáciában barátságosabb idő fogadott bennünket. A Vrana-tó melletti mediterrán bozótban sok érdekes bogárfajt találtunk.
Egy szép itt honos növény a mirtusz (Myrtus communis L.)
Bronzos tükrösdíszbogár (Capnodis tenebricosa [Olivier, 1790]) pihen a lórom (Rumex sp.) szárán, ahol nem is könnyű észrevenni, ha az elbarnult levelek közelében van.
Ez egy bánáti karcsúdíszbogár (Agrilus grandiceps Kiesenwetter, 1857) nősténye, amint tölgyfa (Quercus sp.) levelét rágja.
Rendkívül dekoratív cincérfaj, a dalmát vércincér (Purpuricenus dalmatinus Sturm, 1843).
Tápnövényén, a magyaltölgyön (Quercus ilex L.) látható leggyakrabban
Szintén a magyaltölgy (Quercus ilex L.) a tápnövénye ennek a ritka díszbogárfajnak, a csillagos díszbogárnak (Latipalpis stellio Kiesenwetter, 1857).
Az Euphorbia wulfenii Hoppe ex W.D.J.Koch nevű kutyatej száraz szárában találtuk meg a lent látható kis cincér bábkamráit és rágcsálékát.
A Parmena bicincta (Küster, 1849) kistermetű, röpképtelen cincér. Leginkább éjjel kerül szem elé, ha zseblámpával a növényen keressük.
Öreg vadkörtefák törzsén bukkanhatunk a Fabricius-díszbogárra (Chalcophorella fabricii [Rossi, 1794]), amint párját keresi.
...És végül megtalálja.
Leginkább éjjel találkozhatunk a Herophila tristis (Linnaeus, 1767) nevű röpképtelen cincérrel, kedvelt tápnövénye, a fügefa (Ficus carica L.) közelében.
A Pedestredorcadion arenarium (Scopoli, 1767) gyalogcincér viszont nappali állat.
Alkonyatkor repül a Cerambyx carinatus Küster, 1846 nevű hőscincér.
A kemping komlógyertyán (Ostrya carpinifolia Scop.) fáin többször láttam a bükkfa-díszbogár (Dicerca berolinensis [Herbst, 1779]) példányait.
Feketefenyőről (Pinus nigra Arn.) kopotatható ez a mutatós bogár, a nyolcfoltos díszbogár (Buprestis octoguttata Linnaeus, 1758). A nőstény alapszíne sötétkék,
mig a hímé sötét kékeszöld.
A délelőtti órákban fészkesvirágokon, például katángon (Cichorium intybus L.) táplálkozik a fekete zömökdíszbogár (Acmaeodera crinita Spinola, 1838).
Nálunk is előfordul a cseresznye-virágdíszbogár (Anthaxia candens [Panzer, 1789]), kedvelt tápnövénye itt a sajmeggy (Prunus mahaleb L.)
A Velebit 1000 m-es régiójában már nem annyira barátságos az idő. A kép Krasno faluban készült.
És a hazaindulásunk előtti estén kellemes napos időjárás búcsúztat minket Senjben.
