Mala Kapela, Jasenak
Kivágott jegenyefenyők (Abies alba Mill.) törzsében a kéreg alatt sekélyen a farészben találtunk cincérbábokat, az (Acanthocinus reticulatus [Razoumowsky, 1789]) bábjait.
És néhány imágót is a rönkök alsó részén.
A hegyvidéken gyakori kecskefűz (Salix caprea L.) levelein és a bokrok körül repkedve látható a vörösnyakú fűzcincér (Oberea oculata [Linnaeus, 1758]).
Nagyon gyakori a kidöntött jegenyefenyő (Abies alba Mill.) rönkjein a Knotek-fürgedíszbogár (Phaenops knoteki Reitter, 1898) is.
Nagyobb termetű szépség az osztrák díszbogár (Eurythyrea austriaca [Linnaeus, 1767]), amely kifejezetten napos, meleg időben mozog.
Szárnyfedőinek kinyílásakor újabb színek válnak láthatóvá amúgy is ragyogó testén.
Sjeverni Velebit, Sveti Juraj
Hatalmas termetű nőstény Cerambyx welensii Küster, 1846 hőscincérféle. Ezek a bogarak inkább alkonyatkor és éjjel aktívak.
Ezt a kerti pelét (Eliomys quercinus [Linnaeus, 1766]) egy fügefán (Ficus carica L.) sikerült meglátni, amint ügyet se vetve közeledésünkre az erjedő fügét rágcsálta.
Sjeverni Velebit, Štirovača
A Velebit 1000 méteres magasságában már nyoma sincs a mediterrán hatásnak. A növényzet igazi hegyvidéki jelleget mutat, erdőt alkot a jegenyefenyő (Abies alba Mill.) a bükkel (Fagus sylvatica L.), s elegyedik a kecskefűz (Salix caprea L.).
A Gnorimus nobilis (Linnaeus, 1758) virágbogár ernyősökön gyakori. Érdekes színváltozatait találtuk.
Nagy fenyvescincérek (Monochamus sartor [Fabricius, 1787]) rajzottak a kivágott lucfenyőrönkök (Picea excelsa L.) körül. A hím csápja kétszer hosszabb a testénél.
A nőstény nagy fenyvescincér (Monochamus sartor [Fabricius, 1787]) tarka és rövidebb csápú.
A kidöntött, száradó lucfenyőtörzsekre (Picea excelsa L.) napos időben a lucfenyő-díszbogarak (Buprestis rustica Linnaeus, 1758) látogatnak párkeresés és petézés céljából.
Az óriás fenyődarázs (Urocerus gigas [Linnaeus, 1758]) lárvája a fák kemény részében fejlődik. Ez a példány épp petézik hosszú kemény tojócsövével.
Pézsmacincér (Aromia moschata [Linnaeus, 1758])
A pézsmacincérek (Aromia moschata [Linnaeus, 1758]) társaságában egy párduccincér (Xylotrechus pantherinus [Savenius, 1825]) nyalogatja a kecskefűz (Salix caprea L.) kifolyó nedvét.
Párduccincér (Xylotrechus pantherinus [Savenius, 1825])
Szép vöröses változatú kecskefűz-karcsúdíszbogár (Agrilus subauratus Gebler, 1833).
A változékony karcsúdíszbogarak (Agrilus viridis [Linnaeus, 1758])a hegyekben is gyakoriak fűzféléken.
A hegyvidéki hűvösebb időjárást kedveli az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara [Von Jacquin, 1787]), a tengerparthoz közel nem él. Előszeretettel tartózkodik kivágott fák törzsén, ahol a nap sugarai a fát is felmelegítették és ott rovarokra vadászhat.
Kilátás észak felé a Velebitre.
