Senj látképe a móló felől. Háttérben a Velebit északi lejtői, előtérben a Nehaj vár.
Senj kikötője északnyugatra tekintve.
A Velebit aszfaltútjain gyakran találni "kivasalt" állatokat, leggyakrabban hüllőket. A kép egy leopárdsikló (Zamenis situla [Linnaeus, 1758]) tetemét mutatja.
Rendkívül sok száradó fenyőt láttunk a Velebitben, oka ismeretlen maradt.
A Velebit mészkősziklái sok helyen impozánsan emelkednek a magasba a sűrű fenyvesekből.
Társaim: Laci és Jancsi.
Jellemző hegyvidéki növény a havasi benge (Rhamnus alpinus L.)
A Laphria flava (Linnaeus, 1761) egy hatalmas termetű rablólégy: reszkessetek repülő rovarok!
Kivágott fenyőrönkök gyakori látogatója a nagy fenyvescincér (Monochamus sartor [Fabricius, 1787]).
A hegyi réteken pedig sokszor találkoztunk a lábatlangyíkkal (Anguis fragilis Linnaeus, 1758).
A nagy mennyiségben összehordott farönkök vonzzák a rovarokat.
Óriás fenyődarázs (Urocerus gigas [Linnaeus, 1758]) petézik a lucfenyő (Picea excelsa L.) törzsébe.
Száraz fenyő laza kérge alól került elő a nőstény Tragosoma depsarium (Linnaeus 1767).
Nedves, lápos erdő Štirovača mellett egy fennsíkon,
ahol a csarab (Calluna vulgaris [L.]) ilyenkor virágzik.
Az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara [Von Jacquin, 1787]) is a napsütötte rönkökön napozik.
A hasonló fenyőtuskókon gyűjthető a
lucfenyő-díszbogár (Buprestis rustica Linnaeus, 1758).
Štirovača mellett a réten virágzó medvetalpon (Heracleum sphondylium L.) nektárral táplálkozó pézsmacincéreket (Aromia moschata [Linnaeus, 1758]) találtunk.
Gyűjtés a farakásokon.
Augusztusban rengeteg frissen kikelt balkáni haragossiklót (Hierophis gemonensis [Laurenti, 1768]) lehet látni, de csak a tengerszint-közeli területeken.
Már fiatalon is kimutatják foguk fehérjét.
Augusztus vége kellemes nyári idővel búcsúztat minket Horvátországtól.
Viszlát, Ujča kemping, viszlát 2005' nyár!
