2005. X.21. Visegrádi-hg., Sztaravoda


Kiruccantunk Bélával egy hétre rá, hogy a múltkor jó pattanóbogárfajokat fogtunk. Az erdő egy hét alatt is sokat változott, tekintve, hogy az ősz közepén jártunk. A párás idő hol kitisztult kicsit, hol beborult és csepergett az eső. De milyen lenne az ősz komor idő nélkül...?



A kiodvasodott csertölgy korhadt farészéből Béla cincérlárvákat gyűjtött.



A leszakadt égerfa-oldalág létracincér-bábokat (Saperda scalaris [Linnaeus, 1758]) rejtett.



A Sztaravoda medre száraz, víz csak helyenként csordogál benne.



Kidőlt, korhadt cseresznyefa (Cerasus avium [L.] Moench.) maradványait vizsgálgattuk pattanóbogarak (Elateridae) után kutatva.







A patakmedret végigjárva megkerestük az összes kidőlt korhadásban lévő fát.



Végül az egy héttel ezelőtti fa maradványait bontottuk tovább.



A vízben Béla újra talált kövirákot (Austropotamobius torrentium [Schrank, 1803]). Jelenléte a patak tisztaságára utal.



Az egyre intenzívebbé váló eső és a keresés sikertelensége végül a terep elhagyására késztetett bennünket.












És végül hazaindulunk. Vagy mégse?...