A csapat tagjai nélkülem, aki természetesen a képet készítette.
Az erdészház után a műutat elhagyva ereszkedtünk le a völgybe.
A fiúk írtózatos sebességgel kezdték bontani az első kidőlt égerfát (Alnus glutinosa L.)
Laza kéreg alatt néha szép futrinkát is találhatunk: lapos kékfutrinka (Carabus intricatus Linnaeus, 1761).
A fa belsejében először tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum [Linnaeus, 1758]) bábjára bukkantunk.
Puha, még nem kiszíneződött nőstény imágó is előkerült.
A hím tülkös szarvasbogáron (Sinodendron cylindricum [Linnaeus, 1758]) oldalról jól látható, hogy miről kapta nevét.
A nőstény fején csak apró bütyök van.
Tovább haladva a mederben újabb fákat keresgéltünk.
Kidőlt cseresznyefában (Cerasus avium [L.] Moench.) másik szarvasbogárfaj kerül elő, a szőrös szarvasbogár (Aesalus scarabaeoides [Panzer, 1794]).
Meglepően szép pattanóbogárral (Ampedus elegantulus [Schönherr, 1817]) találkozunk a vörösre korhadt fában.
Attila pedig nagy szerencsével talál két négyfoltos pattanóbogarat (Ampedus quadrisignatus [Gyllenhal, 1817]). Az előző fajnál nagyobb és jóval ritkább állat első pilisi előfordulási adatnak bizonyult.
Kövirákokban (Austropotamobius torrentium [Schrank, 1803]) gazdag víz a Sztaravoda.
Valószínűleg már téli szálláshelyét keresgélte ez a pettyesgőte (Lissotriton vulgaris [Linnaeus, 1758]).
Mi pedig szép nap után visszaindulunk az őszi patak képét eltéve emlékünkbe.
