2007.II.18. Visegrádi-hg.




Azután, hogy szombaton Attila és Tamás kimentek a szentendrei Sztaravoda-patak völgyébe és sikeresen megtalálták a kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus [Ph.Müller, 1843]) telelő példányait és lárváit egy másik pattanóbogár, az Ischnodes sanguinicollis (Panzer, 1793) tucatnyi példányának társaságában, úgy döntöttem, hogy személyesen is megnézem a két faj megtalálásának körülményeit. Négyen vágtunk neki a túrának: Merkl Ottó, Kotán Attila, Németh Tamás és én.

Szentendre, Sztaravoda



Az erdő szélére érve rögtön szembetűnt az idei meleg tél egyik érdekes jele: egy amúgy április-májusban virágzó növény, az ovosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis L.) sokfelé már bőszen virágzott.



A Király-völgy gondosan kezelt cseres tölgyese télen jellegtelen, unalmas látványt nyújt.



A kivágott, vagy kidőlt fák földben maradt odvát átkutatva



és a korhadt törmeléket apró darabokra szedve azonban egy igazi ritkaságra bukkantunk:



a kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus [Ph.Müller, 1843]) imágó alakban áttelelő példányaira!






A kész bogarak a bábkamrában telenek át, mellettük látszik a levedlett lárva- és bábbőr. Ez a bogárfaj Európa-szerte fokozottan védett, a legtöbb országban vöröskönyves. Itthon is védett, eszmei értéke 50000 forint. Eddig nagyon kevés lelőhelyről került elő, életmódját megismerve azonban talán egyre több pontról lesz majd kimutatható.



Lárvája jól elkülöníthető a vele azonos körülmények között élő más pattanóbogarak lárvájától.



Az ugyanolyan körülmények között fejlődő Ischnodes sanguinicollis (Panzer, 1793) tucatnyi példányát is egyetlen faodúban találtuk.



Színezete megkapó látvány egy rovarász számára.



Az Ischnodes sanguinicollis lárvája ragadozó, ugyanabban a korhadékban él, amiben a Limoniscus violaceus lárvája.



Még délelőtt visszaindultunk az autóhoz, hogy átmenjünk Pomázra.

Pomáz, Gyopár-forrás, Csikóváralja



Délben átértünk Pomáz mellé, a Gyopár-forráshoz, ahol a nap is kisütött. Itt a délkeleti fekvésű száraz tölgyesben újra faodvakat kerestünk.



Annyira tavasz volt már, hogy a húsos som (Cornus mas L.) virágzásnak indult.



A forrásnál talát földön heverő korhadt nyárfarönkben rengeteg szőrös szarvasbogarat (Aesalus scarabaeoides [Panzer, 1794] ) láttunk.



És egy ligeti futrinkát (Carabus nemoralis O. F. Müller, 1764) szokatlan kékes színezettel.



A zárt erdőt egy meleg sziklagyep követte, ahol a molyhostölgyek (Quercus pubescens Willd.) száraz ágait kopogtattuk. A naptól átmelegedett száraz fűben megláttam az idei első pannongyíkot (Ablepharus kitaibelii Bibron & Bory, 1833) ! (A képen Attila látható!)



Egy másik gyík, a zöldgyík (Lacerta viridis [Laurenti, 1768]) fiatal példányai is már vadásztak.



Ezt a bizarr külsejű rablópoloskát Merkl Ottó találta száraz fakéreg alatt. Neve Nagusta goedeli (Kolenati, 1856), egy mediterrán faj.



A kiszáradt fák tuskói is rejthetnek érdekes bogarakat.



A száraz korhadt tölgytuskóban több ilyen bábkamrájában telelő pattanóbogarat leltünk.



A faj nagy valószínűséggel az Ampedus rufipennis (Stephens, 1830).



A mutatós lapos kékfutrinka (Carabus intricatus Linnaeus, 1761) is ebben a tuskóban rejtőzött.