Ezen a szerdai napon a tavaszi levegő hatására úgy döntöttünk Kotán Attila barátommal, hogy kirándulást teszünk a Naplás-tóhoz. A voltaképpen a Szilas-patak felduzzasztásával létrehozott víztározó mellett körülbelül 170 hektáron elterülő természetvédelmi terület tartogathat némi érdekességet a gerinctelenek világából is. Legfőbb gerinces érték itt a mocsári teknős (Emys orbicularis L.), Magyarország egyetlen őshonos teknősfaja.
Délelőtt 10 órára kiértünk és a Cinkotai-kiserdő mellett futó Nógrádverőce úton hagytuk az autót. Az idő egész nap kifogástalan volt, szinte már áprilisi hangulat uralkodott, a hőmérséklet az állandó napsütésnek köszönhetően 15°C-ra emelkedett. A levegő tele volt repkedő rovarokkal: lepkékkel, kisebb szitakötőkkel, legyekkel és más kétszárnyúakkal. A fűzek (Salix spp.) már kezdték bontani barkáikat, a mezei szil (Ulmus campestris L.) és az enyves éger (Alnus glutinosa L.) pedig már virágzott.
Délelőtt 10 órára kiértünk és a Cinkotai-kiserdő mellett futó Nógrádverőce úton hagytuk az autót. Az idő egész nap kifogástalan volt, szinte már áprilisi hangulat uralkodott, a hőmérséklet az állandó napsütésnek köszönhetően 15°C-ra emelkedett. A levegő tele volt repkedő rovarokkal: lepkékkel, kisebb szitakötőkkel, legyekkel és más kétszárnyúakkal. A fűzek (Salix spp.) már kezdték bontani barkáikat, a mezei szil (Ulmus campestris L.) és az enyves éger (Alnus glutinosa L.) pedig már virágzott.
A tó északnyugati oldalán a patakot kísérő fűzláp.
A Szilas-patak leszakadt medrében már tömegesen nyílt a martilapu.
Virágzó martilapu (Tussilago farfara L.)
Az összeroskadt törékeny fűzek (Salix fragilis L.) előbb-utóbb a talajon kötnek ki, ahol megindul lebomlásuk. Ilyen fában megtaláltuk a már idén másutt is lelt sárga színű pattanóbogarat (Ampedus elegantulus Schönherr) és lárváit, valamint itt is találtunk szőrös szarvasbogarat (Aesalus scarabaeoides Panzer) imágó és lárva alakban.
A nedves és puha korhadt fában számtalan futóbogárfaj telel át. Ezek egyike a mezei futrinka (Carabus granulatus L.).
Másik futóbogárfaj a kisebb, mintegy 6 mm-es atlaszfutó (Drypta dentata [Rossi, 1790]).
A szép sárga pattanóbogár (Ampedus elegantulus [Schönherr, 1817]) lárvája a korhadt fában más rovarok lárváit fogyasztja.
A magas nádasban egy öreg fűzfához közeledünk...
A fához érve tekintélyes mérete lenyűgöz bennünket: nem is számítottunk ilyen termetes példányra!
Kisvártatva fel is kapaszkodtam rá, hogy méreteit megcsodálhassam a magasból is. A fa alatt találtunk egy vékony ágat, amelyen fehérfűz-karcsúdíszbogár (Agrilus lineola Redtenb.) röplyukai és régi rágásának nyomai voltak. Sajnos alkalmas ágat, amelyben még benne lennének a lárvák, nem találtunk.
A tó mellett sétálva virágzó szilfákkal találkozunk.
A tó északi oldalán fekvő lápos terület a mocsári teknősök (Emys orbicularis L.) kedvelt élőhelye lehet.
Idilli kép, mintha nem is a főváros belterületén lennénk.
Egy hasznos kezdeményezés: talán épp a teknősök jelenléte védte meg ezt a csöppnyi területet a beépítéstől.
