2009.III.28., Ócsa


Amikor egy természetjáró rovarásznak elege van a télből és a rovartalanságból, felkerekedik, hogy találjon végre valamit, ami az új szezon kezdetét és a tavasz közeledését jelzi. Ha hárman vannak, akkor beülnek egy autóba és néhány órára kiugranak mondjuk a pest megyei Ócsa mellé, vagy éppen Dabasra. Hármójuk közül az egyik Gábor, a másik Tamás, a harmadik pedig e képek szerzője. Persze akadtak azért Tamás-képek is, a változatosság kedvéért.



Füzes láprét Ócsa mellett. Balra tocsogó égeres kora tavaszi virágokkal.



Elrejtőzött bogarak után kutatva.



A tipikusan vörösen korhadó kidőlt égerfában...



megszokott piros pattanóbogár, de egy kevésbé gyakori faj a ráncosnyakú pattanó (Ampedus pomonae).
(photo: T. Németh)



Az ócsai égerláp egy részlete.



Ilyenkor már nyílik a mocsári gólyahír (Caltha palustris).



Még a fák üregeiben rejtőztek a nagyfutrinkák, mint ez a ragyás futrinka (Carabus cancellatus),



vagy az itt jellemző szárnyas futrinka (Carabus clathratus),



vagy a gyakori kékfutrinka (Carabus violaceus).



A dabasi lőtéren még színét nem látni a tavasznak.



Az ilyen pocsolyák adnak otthont egy érdekes rákocskának,
(photo: T. Németh)



a tavaszi pajzsosráknak (Lepidurus apus). A képen egy fiatal egyed kézben tartva.
(photo: T. Németh)



Az első szabadban megfigyelt bogár ez a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) volt, több példánya is szaladgált a homokos úton.
(photo: T. Németh)