Most távolabb utaztunk a fővárostól, a Kisalföldet, azon belül is a Répce-mentét vettük célba, hogy meglátogassuk a csáfordjánosfai tőzikés erdőt. A fő virágzásról sajnos már lemaradtunk, ennek ellenére eredményesnek mondható az út: több ritka bogárfajt is sikerült találni. Az időjárás kellemes volt: 15°C körüli hőmérséklet és állandó napsütés mellett végre átérezhettük a tavaszt. Társaim voltak János, Tamás és Attila.
A Répce egy apró folyócska, de helyenként kisebb foltokban megmaradtak a vizet szegélyező galériaerdők.
Néhány vén kocsányos tölgy (Quercus robur) is található a környéken, odvai ideális élőhelyet nyújtanak számtalan rovarnak.
Egyik közülük az Ampedus cardinalis (Schiödte, 1865) nevű ritka pattanóbogárfaj.
A csáfordjánosfai tőzikés erdő bejáratánál.
Ritka látvány a hazai erdőkben: lábon álló és kidőlt öreg fák. Itt még nem pusztít a láncfűrész!
(Később aztán persze itt is találtunk egy irtást, kiharapva egy foltot a tavaszi tőzike élőhelyéből.)
A gyepszintet elborítja a tavaszi tőzike (Leucojum vernum), fehér virágai azonban már leszáradtak.
Kidőlt korhadó tölgyben bukkantunk az Ampedus sp. nevű pattanóbogárra.
Virágzó tavaszi tőzike (Leucojum vernum L.)
Szirmai a csúcsuk előtt jellegzetesen sárga foltosak.
Tömegesen nyílt az odvas keltike (Corydalis cava [L.])
A tölgy-kőris-szil ligeterdők egyik alkotó faja a vénic szil (Ulmus laevis Pall.)
Irtás szélén álló kiszáradt kocsányos tölgy (Quercus robur L.)
Egy igazi matuzsálem: ennek a tölgynek a kerülete több, mint 6 méter!
Lehullott kérge alatt találtuk a sokpettyes szűcsbogarat (Attagenus punctatus [Scopoli, 1772]),
és a Ruteria hypocrita (Boheman, 1837) nevű ormányosbogarat.
Egy idősebb vénic szil ágaira felkapaszkodva száraz kéregben találtuk meg
a ritka Hacker-virágdíszbogár (Anthaxia hackeri J. Frivaldszky, 1884) több példányát.
Jellegzetes rágásképe alapján található meg a járat végén az áttelelő imágó.
A felszínre került bogár a napsütésben hamar felélénkült, mi pedig a faj újabb lelőhelyének megtalálásától felélénkülve indulhattunk haza.
