Egy írtáson elszáradt és kidőlt vadkörtefa (Pyrus pyraster [L.]) korhadó részeiben szőrös szarvasbogarakat (Aesalus scarabaeoides [Panzer, 1794]) találtunk.
Az összeroskadt öreg tölgy (Quercus sp.) odva és korhadó részei érdekes bogárfajokat rejtenek.
Ha ilyen vörös korhadást találunk, szinte biztosan akad benne valamilyen pattanóbogár (Elateridae),
mint ez az Ampedus praeustus (Fabricius, 1792),
vagy az egyszínű Ampedus nigerrimus (Lacordaire, 1835).
A komorkákat (Melandryidae) a Hypulus quercinus (Quensel, 1790) képviselte.
Többfelé találkoztunk ültetett fenyvessel (Pinus nigra és Pinus sylvestris).
A kidőlt száraz törzseken jól láthatók a nagy fenyvesdíszbogár (Chalcophora mariana [Linnaeus, 1758]) kirepülőnyílásai.
Lárvája hatalmas, akár 6 cm hosszú is lehet.
Mesterségesen felduzzasztott tavacska adhat otthont az erdő kétéltűinek.
Most akkor MI VAN???
Végre bükkösbe érve gyönyörködhetünk a hatalmas komor fákban.
Sok már elhat fa még lábon áll.
A kidőltek, vagy kivágottak pedig lebomlanak és bennük számos ízeltlábú fejlődik, vagy telel.
Az érdekes formájú Thymalus limbatus (Fabricius, 1787) a korongbogarak (Trogossitidae) családjába tartozik.
Az örökzöld babérboroszlán (Daphne laureola L.) védett, ritka növényünk.
A levelek száránál rejtőző bimbók várják az áprilisi virágzást.
Egy régesrég kidőlt száraz tölgy (Quercus sp.) törzsén tölgyfa-díszbogár (Eurythyrea quercus [Herbst, 1780]) röplyukai árulkodnak a faj jelenlétéről.
Szénégető boksák a múltból.
