Kisebb körút a Kiskunságban, elsősorban szikes és homokos élőhelyeket meglátogatva. Résztvevők: Merkl Ottó, Soltész Zoltán, Németh Tamás és Rahmé Nikola. Az időjárást illetően már nem meglepő módon ezen a napon sem esett, a reggeli erős szél délre lecsendesedett. A hőmérséklet körülbelül 23°C-ig emelkedett. Az út során megállapíthattuk, hogy az őszi, téli és tavaszi nagyon kevés csapadék miatt a szikesek kiszáradtak, a homokos puszták pedig majdnem nyári képet mutattak: virágzott az árvalányhaj (Stipa borysthenica Klokov) és a báránypirosító (Alkanna tinctoria [L.] Tausch.) A tavasszal még rajzó homoki gyalogcincérnek (Dorcadion decipiens Germar, 1824) a nyomát sem láttuk.
Gyalogcincérek keresése a Nagyerek melletti szikes pusztán.
Az egyetlen fellelt pusztai gyalogcincér - Dorcadion fulvum cervae Frivaldszky, 1892
A száraz füves területen egy kissé nedvesebb árokban még találtam sásféléket (Carex spp.) Itt fűhálózva díszbogárra is bukkantam:
A sás szárán ücsörgő apró termetű díszbogarat rövid keresés után szemmel is észrevettem, a fűháló azonban tucatnyit fogott.
A mintegy 4 mm hosszú nyurga törpedíszbogár - Aphanisticus elongatus Villa, 1835 - furcsa testalkatával a fűszálhoz tapadva rágcsálja a zöld leveleket.
A száraz rétet otthagyva csak egy magányos szamár (Equus asinus L.) vett tőlünk búcsút. Közeledtünkre hangos nyekergő ordítozással hívta fel magára a figyelmet, majd közelebb jött .
Ottóval hamar megbarátkozott, aki juhsóskával (Rumex acetosella L.) kínálta.
Hálából nekem is bepózolt, majd visszavonult az istálló felé.
Az Örkény és Tatárszentgyörgy közötti homokos nyáras-borókás területén sok áttelelő sáskát (Aiolopus strepens [Latreille, 1804]) találtunk. Jelenlétük és a szárazság igazi nyári hangulatot ársztott.
A kifakult gyepet a kistermetű homoki nőszirom - Iris arenaria Waldst. et Kit. - tarkította.
A már nászukat élő zöldgyíkok - Lacerta viridis (Laurenti, 1768) - hangos zörgéssel jelezték éberségüket.
Az egymással elfoglalt állatokat igencsak közelre lehetett megközelíteni.
A nyárfák (Populus alba L.) törzsén már friss röplyukait találtuk a nyárfa-díszbogárnak - Dicerca aenea (Linnaeus, 1761). Meghasítva a fát a bábkamra is láthatóvá vált.
