Kirándulás a Naszályra Seres Gáborral egy pénteki délelőtt. Célunk a múlt héten általam a terepen felejtett spéci csipesz megtalálása és a redős virágdíszbogár (Anthaxia plicata Kiesenwetter, 1859) újbóli gyűjtése. A nyárias meleg (24°C) napok alatt zölddé varázsolta a kerteket és az erdőt, jó két héttel későbbi állapotba lendítve a vegetációt. A csipeszem megkerült, ott volt még, ahol hagytam előző utunkon és a redős virágdíszbogár (Anthaxia plicata) újabb példányát sikerült megfogni. Így eredményesen hagytuk el délután 1 órakor a Naszály lankáit.
Az írtás, ahol a csipeszem egy tölgyfatuskón maradt.
A fák nélkül maradt terület aljnövényzete buján zöldelt. Virágzott a gumós nadálytő (Symphytum tuberosum L.) és az ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys L.)
Hangos robajjal hívja fel magára a figyelmet a száraz avarban a tojásokkal teli nőstény zöldgyík (Lacerta viridis [Laurenti, 1768]).
Visszaindultunk a gyümölcsösök felé. Útközben csak ámultunk: pár nap alatt az út feletti száraz tölgyes is kizöldült.
Kilátás a Duna felé a gyümölcsösök felett: szemben a Visegrádi-hegység.
Az elhagyott kertekben vegyesn vannak száraz és halódó cseresznyefák, szilvafák, mandulafák, valamint alma- és körtefák.
A szilvafákat kopogtatva nagyobb méretű bogarak is pottyantak a lepedőre: bronzos díszbogarak (Perotis lugubris [Fabricius, 1777]).
Több példányt sikerült megfigyelni az egész apró termetű gyümölcsfacsemetéken is.
Hazaindulás előtt az utolsó öreg körtefát is megkopogtattuk, erről egy Zsuzsanna-virágdíszbogarat (Anthaxia suzannae Théry, 1942) sikerült gyűjteni.
