Az őszi erdő színei már az indulásnál letaglóztak.
Kiritkított bükkös (de legalább nem tarra pusztított!)
Még találtunk virágot is: ez egy baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia L.)
És meglepetésünkre két szem igen későn (vagy másodszorra) beérett szamóca (Fragaria vesca L.) virított a száraz fűben.
A bükkös lombjának lángoló színe elkápráztat, emiatt el is veszítjük az utat.
Így kénytelenek vagyunk átvágni az erdőn, hogy a meredek oldalon visszataláljunk a turistaútra.
Tisztelet a fák előtt (alatt).
Pihenünk a Hársas-réten.
A Csóványos előtti gerincen már sűrű bükkösben jérunk,
ahol még sárga lombú hársfák (Tilia cordata P.Mill.) keverednek a szürke törzsek egyhangúságát megtörve.
A még mindig sötét lombsátor alatt is virágzik a nehézszagú golyaorr (Geranium robertianum L.)
Ez a "folyosó" már a Csóványoshoz vezet.
A kilátóról letekintve látható, hogy ebben a magasságban (940 m) a fák már lehullatták leveleiket.
Visszafelé ereszkedve beletúrtam ebbe a bükkodúba.
És egy nem túl gyakori pattanóbogár (Procraerus tibialis [Boisduval & Lacordaire, 1835]) több példányát találtam a korhadt farészben.
