Két nap Nyugat-Magyarországon Székely Kálmánnal és Kotán Attilával. Útközben csatlakozott Szelenczey Béla, Szelenczey László és Németh Győző, hogy az általuk már jól ismert Soproni-hegységben együtt gyűjtsünk. Este Fertődön, Béláék szüleinél szálltunk meg, kedves vendéglátásuk örökre lekötelezett minket. Másnap a Szigetközbe utaztunk először Bezenye, majd Feketeerdő mellé, ahol a Mosoni-Duna ártéri területein kószáltunk.
Soproni-hg.
Erdei rét az Alpokalján. A környéken cincéres barátaim a Saphanus piceus (Laicharting, 1784) fajt keresték, amely ilyenkor még lárva formában található száraz fákban.
Fémes szarvasbogár (Platycerus caraboides [Linnaeus, 1758]) nősténye.
Virágzó boglárkaféléken (Ranunculaceae) tömegével rajzottak a fekete virágdíszbogarak.
Itt két faj látható, az előtérben az Anthaxia morio (Fabricius, 1792), a háttérben az Anthaxia helvetica Stierlin, 1868 egy-egy példánya.
Szigetköz
Virágzó repceültetvény.
A csapat egy része Bezenyénél.
Kecskefűz-vájárdíszbogár (Trachys minutus [Linnaeus, 1758])
Gyakori orchideafaj a bíboros kosbor (Orchis purpurea Huds.)
Az erdei gyöngyköles (Lithospermum purpurocaeruleum L.) egy apró, ritka cincér tápnövénye.
Rövid keresés után meg is találjuk a gyöngykölescincért (Opsilia molybdaena [Dalman, 1817]) a tápnövényén.
Ritka pillanat, hogy épp a virágon láthatjuk, leggyakrabban a száron üldögél.
Egy nem annyira ritka, de színpompás cincér a Phytoecia caerulea (Scopoli, 1772), tápnövényén, a vadrepcén (Sinapis arvensis L.)
