Horvátország, május eleje. Rovarászút öt résztvevővel a Velebit hegységbe, majd Dalmáciába a Vrana-tóhoz. Tagok: Nádai László (Scarabaeidae, Melolonthidae), Székely Kálmán (Cerambycidae), Márkus András (Cerambycidae), Kotán Attila (Cerambycidae), Rahmé Nikola (Buprestidae).
Május 5. péntek
Május 5. péntek
Érkezés Senj várához, ahol viharos erejű a Bora nevű szél.
Elszáradt feketefenyők (Pinus nigra) a várnál. Az ilyen fák rengeteg xylofág bogárnak nyújtanak táplálékot.
A tarka kosbor (Orchis tridentata) nem ritka errefelé.
Ez a gyalogcincér egy farönk alatt bújt el a széltől. Dorcadion arenarium
A tengerparti régió után felhatolunk az alpin zónába, ahol meglehetősen csípős a hideg.
Ez persze nem akadályozza a kora tavaszi virágok nyílását. A képen egy sugárkankalin (Primula elatior).
Tavaszi tárnics (Gentiana verna)
Bókoló fogasír (Dentaria eneaphyllos)
Tavaszi sáfrány (Crocus vernus)
Farkasboroszlán (Daphne mezereum)
Ezt a pattanóbogarat egy korhadt fában találtuk, ahol a lárvája nagy valószínűség szerint szarvasbogárfélék lárváját ragadozza.
A hó később akadályt képezett az úton, így végcélunkat, Štirovača-t nem értük el.
Szintén korhadt fából került elő ez az imágó alakban telelő kétcsíkos tövisescincér (Rhagium bifasciatum).
Késő délutánra visszatértünk a 300 méteres tengerszint feletti magasságra, ahol a táborozást terveztük.
Az egyik legnagyobb horvát futrinkaféle a Carabus (Megodontus) croaticus.
Május 6. szombat
Reggeli fészkelődés a sátrak körül.
Egy csodaszép mediterrán gyíkfaj: fekete éleshátúgyík (Algyroides nigropunctatus).
Az Északi-Velebitet elhagyva délnek indultunk ezután, a Paklenica Nemzeti Park felé,
ahol szinte nyüzsögnek ilyenkor a páncélos seltopuzikok (Pseudopus apodus).
A következő talált orchideafaj egy bíboros kosbor (Orchis purpurea).
A zöld mentabogarak (Chrysomela herbacea) tetemes mennyiségben tenyésztek az aljnövényzetben, lehetetlenné téve a fűhálózást.
Ez az imádkozósáska-faj (Empusa pennata) kisebb termetű rovarokra vadászik.
A seltopuzik (Pseudopus apodus) pedig mindenféle hüllőre.
Az este egy vihar széle súrolta a táborhelyet a Mala Paklenica kanyon bejáratánál.
Május 7. vasárnap
Ez a kardoslepke (Iphiclides podalirius) az esti eső cseppjeit szárítja a szárnyairól.
A Mala Paklenica kanyon előterében virágzik a genyőte (Asphodelus aestivus), amely a tápnövénye
a genyőte-bogáncscincérnek (Agapanthia asphodeli).
A képen egy éppen petéző nőstény látható.
Nőstény tojásokkal teli olasz faligyík (Podarcis sicula).
A tükrös díszbogár (Capnodis tenebrionis) az egyik leggyakrabban szem elé kerülő díszbogárfaj a térségben.
Tápnövényei rózsafélék (Rosaceae), leggyakrabban a kökényen (Prunus spinosa) találjuk.
Zömök kis gyalogcincér, a napsütés hatására már szabadban.
Dorcadion arenarium
Ez a kakukkfű (Thymus sp.) most bontja virágait.
Egy mutatós medvelepke, az Arctia villica.
Sajnos még mindig pusztítja a kígyókat a tudatlanság! Ezt a leopárdsiklót (Zamenis situla) valószínüleg viperának nézték és agyonverték.
E lehangoló látvány után elindultunk Dalmáciába, a Vrana-tóhoz.
Itt már hamisítatlan mediterrán bozót uralja a tájat, benne sokféle cserjével, fával és lágyszárúval. A legjellemzőbb fásszárúak a magyaltölgy (Quercus ilex), a szamócafa (Arbutus unedo), a komlógyertyán (Ostrya carpinifolia), a mirtusz (Myrtus communis), a mandulalevelű körte (Pirus amygdaliformis), a vörös boróka (Juniperus oxycedrus) és a fillírea (Phyllirea latifolia). Kertekben rengeteg a mandula (Amygdalus communis) és a füge (Ficus carica), s nem ritka a leander (Nerium oleander). A magyaltölgy ágaiból sikerült kinevelni a nyáron rajzó bánáti karcsúdíszbogár (Agrilus grandiceps) példányait.
Csakhamar előkerül egy jellemző hüllőfaj, a görögteknős (Testudo hermanni).
A kékhasú gyalogdíszbogár (Sphenoptera antiqua) ilyenkor rajzik.
Itteni tápnövénye szintén egy pillangós: a heverő patkófű (Hippocrepis comosa),
melynek föld alatti fás szárában megtaláltuk a faj (Sphenoptera antiqua) lárváját is.
Egy messziről jellegtelen,
de közelről igen mutatós orchideaféle a zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha).
És egy színesebb orchidea: szarvasbangó (Ophrys scolopax).
Virága közelről szemlélve egzotikus virág látszatát kelti.
A lazavirágú kosbor (Orchis laxiflora) egy újabb érdekes orchideaféle.
Május 8. hétfő
Radašinovac. Gyűjtés a tábor körül a délelőtti órákban.
Május 8. hétfő
Radašinovac. Gyűjtés a tábor körül a délelőtti órákban.
A sok virág csalogatja a virágdíszbogarakat is. Ez a magyar virágdíszbogár (Anthaxia hungarica) nősténye,
ez pedig a hímje.
Anthaxia scutellaris nevű virágdíszbogár egy kerep (Lotus sp.) virágán.
Feltűnő tülköt visel a Copris cavolini nevű holdszarvú ganéjtúró hímje.
Fügefát (Ficus carica) kopogtatva került kézre ez a Niphona picticornis nevű cincér.
A balkáni zöldgyík (Lacerta trilineata) ifjú példánya tetszetős külsővel bír, dacára, hogy színe még nem zöld.
Még nyugodt a tengerpart Biogradnál, ahol utolsó óránkat töltöttük.
