Egy pénteki kirándulás képei a Budai-hegyekből, ahova két társammal, Tamással és Sándorral mentem. Elsődleges célunk adatok gyűjtése volt a kék pattanóbogárhoz (Limoniscus violaceus [Ph. Müller, 1843]), melynek lárvája fák odvában él és kész bogár alakban telel át. Munkánkat nehezítette a hűvös északi szél, mely a 2-3°C-os hidegben jóval fagypont alatti érzést adott. Útvonalunk a Normafától a Budakeszi-erdőn át Budakeszi központjáig vezetett, ezalatt bükkös, hársas-kőrises és tölgyes társulások váltották egymást.
Egy hatalmas írtás közepén hagyott már elszáradt bükk (Fagus sylvatica L.) volt első állomásunk.
Alá állva a lehullott ágaiban kutakodtunk.
Egy múlt évben elpusztult bükkfa-díszbogár (Dicerca berolinensis [Herbst, 1779]) teteme. Valamilyen okból nem tudta elhagyni bábbölcsőjét.
Utolsó éves lárvája a száraz, kemény farészben rágja járatait.
Zöld tölgycincér (Callimus angulatus [Schrank, 1789]) tucatjai várták a fában a melegebb időt.
A Hedobia pubescens (Olivier, 1790) nevű álszú (Anobiidae) kövér lárvája is a kemány fával táplálkozik.
E kivágott fa után maradt odúban sikerült rátalálni a kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus [Ph. Müller, 1843]) 3 lárvájára. Mint másutt is, itt is egy másik faj társaságában: az Ischnodes sanguinicollis (Panzer, 1793) nevű pattanóbogárral.
A nap utolsó "jó" odúja, melyben két másik pattanóbogár-faj telelt:
Cardiophorus gramineus (Scopoli, 1763)
és Ampedus nigerrimus (Lacordaire, 1835).
