Nem egy szokásos kirándulás beszámolója, inkább egy hétköznapi élmény bemutatása. Ezen a napon délelőtt biciklivel indultam munkába a Városligeten keresztül. A szokásos útvonalon mentem az Ajtósi Dürer sor mellett, ahol betegeskedő és a kertészek által megcsonkított kislevelű hársfák (Tilia cordata Mill.) kísérik az utat. Már tavaly is felfigyeltem néhány fán elszórtan egy-egy hársfa-díszbogár (Lamprodila rutilans [Fabricius, 1777]) röpnyílásra, de most szembeötlő mennyiségű friss röplyuk volt jó pár fán. Hamar találtam a nyílásba beszorult és elpusztult példányokat is, majd később több bogarat is a fák törzsein. Egy telefon után Kotán Attila is csatlakozott, hogy egy-két órát kint töltsön a Városligetben.
Az út, ahol a hársak állnak.
Háttérben a Közlekedési Múzeum.
A fák fele betegeskedik, egy részüket már agyon csonkították, remélve, hogy úgy magukhoz térnek. Láttunk néhány bebetonozott odút is, azonban ez nem zavarja a szintén nagyobb mennyiségben előforduló diófacincéreket (Aegosoma scabricornis [Scopoli,1763]).
A Városliget orrszarvú bogaraiban (Oryctes nasicornis Linnaeus, 1758) élősködő óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata [Drury, 1773]) rengeteg példányát láttuk repülni, de csak hímeket. Ez egy elpusztult állat.
Az egyik fatörzs (Tilia cordata Mill.), tele friss díszbogár-röplyukkal.
Két elpusztult bogár. Valamiért nem tudták kirágni magukat.
Magasan a törzsön is látni a csodás kékes színezetű díszbogarakat.
A lombon rajzó bogarakat hosszú nyelű hálójával Attila sikeresen gyűjtötte.
Ez a kis darázs az egyéves lárvákat keresi a kéregben, hogy petéjét beültesse a bogár lárvájának járatába.
Hársfa-díszbogár (Lamprodila rutilans [Fabricius, 1777])
A petézgető nőstény hársfa-díszbogarat (Lamprodila rutilans [Fabricius, 1777]) óvatosan meg lehet közelíteni.
